Jelenlegi hely

Múzsák és szerelmek ( 14): Vajda János

Beküldte Mysty Kata - 2013, január 8 - 19:58

SOROZATOM 14. DARABJA

1. http://lira.kimte.hu/blog/muzsak-es-szerelmek-1-radnoti-miklos

Vajda János

(1827-1897)

Forrás: http://www.mire.hu/hu/museums/59/author/63

Vajda Jánosnak különös sors jutott: tartós múzsája Gina volt, de felesége Bartos Rozália, s ők ketten egy időben ismerték is egymást,sőt jól kijöttek; akivel problematikusabb volt a viszonyuk, az maga a költő.

Gina esetében ez abból fakadt, hogy ő igazából nem érzett különösebb vonzalmat a szegény költő iránt,akiben viszont ez mérhetetlen, időn és téren átívelő sóvárgást eredményezett.

Pályája

Az 1850-es években felfelé ívelt (Béla királyfi, 1854, Költemények, 1856, Ildikó, 1857, Nemzeti lant, 1858, Magyar képek albuma, 1859, Vészhangok, 1860), dacára annak, hogy írásainak visszhangja nem túl hangos. Lapja, a Nővilág színvonalas irodalmat közöl, kapcsolata ekkor még kapcsolata kiegyensúlyozott Arany Jánossal,Jókai Mórral, Gyulai Pállal, Vahot Imrével, Tóth Kálmánnal. Egyre erősödő kíméletlen újságírói szókimondásaazonban hamarosan több költő, szerkesztő, sőt színész érzékenységét sérti meg.1861-től datálhatóan Vajda viszony az ún. irodalmi Deák-párttal - amelynek prominensei Gyulai Pál, Arany János és Kemény Zsigmond - megromlik. Ennek oka részint nézetkülönbségükben rejlik Arany ún. “vezér szerepének” s Petőfi költészete megítélésének vonatkozásában,részint pedig kifejezetten politikai, irodalompolitikai és esztétikai természetű. Gyulai Pálnak Vajda politikai röpiratáról, az Önbírálatról 1862-ben írott megsemmisítő kritikája– amely szinte megegyező a sajtó általános vélekedésével - már jelzi, hogy Vajdának az elkövetkezendő években nem nyílik tág tér az irodalmi közéletben. Vajda lehetetlen helyzetbe kerül,

1864-ben kénytelen Bécsben munkát vállalni. 1865 késő őszén érkezik vissza Pestre.Politikai érdeklődése az ellenzékhez köti, 1869-ben a 48-as párt színeiben indulni szeretne a képviselősségért. Terve nem sikerül. Vajdát gyakran éri a következetlenség vádja.Az 1860-as évek elején kiegyezés-párti lenne, 1867-ben azonban elutasítja a nemzet számára szerinte kedvezőtlen egyezséget, s ettől az időszaktól kezdődően elveiben közelít a kossuthi eszmékhez.

"Ahhoz, hogy engem megértsenek - mondá Vajda János, - szükséges ismerni azt a környezetet,
amelyben felnőttem. A szabad természetet, mely körülvett, azokat az embereket, akik szüleimhez jártak, s apámat, különösen apámat!

Büszke, nemes hajlamú, eszes, művelt ember volt atyám, Vajda Endre, az Ürményiek váli birtokának főerdésze.Magas, szálas, szép ember volt. Bálványoztam apámat. Azt hittem, s még ma is hiszem,hogy kedvező körülmények között kiváló ember, talán lángelme lett volna belőle.Ha véletlenül előbb és franciának születik, talán ő lett volna Napóleonná, nem a "kis korzikai".Olyan katonás volt minden mozdulata, eszejárása, pedig soha nem volt katona,mintha egész életét háborúban töltötte volna. Oly lovagias volt gondolkodása,oly sokat adott a becsületre, egyszerű, cselédsorból felküzdött ember létére, mint valami középkori lovag."

A váli erdőben laktunk 1828-tól kezdve.

Ebben az istenáldotta környezetben él János. Az első élményei a világról, a természet játékai,az örök körforgás, a megnyugvás látszólagossága, a megszemélyesített erdő,a természeti jelenségek életét és költészetét végigkísérik.

A váli erdőben című költeménye:

Odabenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrű árnyak enyhelyében:

Oh milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben!...

Nem törődni a világgal,
A világ ezer bajával.
Meggondolni háborítlan,
Ami immár közelebb van...

Illatos hegy oldalában,
A tavaszi napsugárban,
Nézni illanó felhőkbe,
Múlt időkbe, jövendőkbe....

És azután, utóvégre,
Észrevétlenül, megérve,
Lehullani önmagától,
A kiszáradt életfáról...

S ismeretlen sírgödörbe
Elalunni mindörökre...
S ott egyebet mit sem tenni,
csak pihenni, csak pihenni.

A gimnáziumot Székesfehérvárott kezdi, majd a pesti piaristáknál folytatja. Szülei papnak szánják a komoly kisfiút. Ő azonban vándorszínésznek áll, a társulattal másfél évig barangol az országban, Erdély nagy részét is megismeri, de rájön, ez nem az ő világa. Rövid ideig nevelősködik, majd Alcsuton gazdasági gyakornok. Itt sem találja helyét. Sokat olvas, éjszakánként ír. Egyetemre nem tud menni, anyagi körülményei nem engedik. El kell tartania magát, ezért pedig dolgoznia kell. Érzékenyen reagál a politikai eseményekre, tájékozott. 1848-ban ott van a Pilvax kávéházban, aktív részese a szabadságharcnak. Augusztustól közlegényként, majd honvédtisztként harcol.

A világosi fegyverletétel után bujdosnia kell. A váli Baranyákban is rejtőzik egy ideig, pincékben, présházakban. Decemberben büntetésképp a császári hadseregbe sorozzák, katonaként kerül Olaszországba és Stájerországba. Aggódik hazájáért, már ismertek A főurakhoz, A hazafiakhoz, A nemzethez, A honárulókhoz című költeményei. Vállal munkát Kiskunhalason, Budán a földmérési hivatalnál. Gyermekkori élményei vissza-visszatérnek, amelyekből hiányzik az ifjúság vidám hangja.

Vajda ír, ebből él. Verseskötete jelenik meg, a Nővilág szerkesztője, Csatár címmel politikai és ismeretterjesztő lapot szerkeszt. Cserszilvásy Ákos néven adja ki vadászati tárgyú írásait.Hazafias versek antológiáját szerkeszti Nemzeti Lant címmel. Megjelenik a Magyar Képek Albuma Barabás Miklós metszeteivel.1862-ben írja az Önbírálat című politikai röpiratait. Erős támadások érik miatta.

1889-ben a kultuszminisztertől haláláig évdíjat kap.1892-ben, hatvanöt évesen írja meg csodálatosan szép versét: Harminc év után.

Ötvenéves írói jubileumát szűk baráti körben ünnepli. A jubileum alkalmából 1.800,- forint kegydíjat kap. Vajda János költeményei címmel saját válogatása jelenik meg 1895-ben az elmúlt fél évszázad írásaiból. 1896-ban nyelvművelési kérdésekkel foglalkozik. Utolsó röpirata, a Magyarság és nemzeti önérzet. Egészségi állapota napról napra romlik. Háztartásának hű gondozója, majd ápolója Müller Mária volt, aki közel két évig szolgált nála.

Meghalt 1897. január 17-én. A végakaratot betűhíven foganatosították.Síremléke 1915-ben készült el, ez év május 30-án leplezték le a Kerepesi temető 1/34. sz. tábla 4. sorában.A sír fölirata: Vajda János 1827-1897., a Kisfaludy Társaság Tagja,és rávésték még Emléksorok című versének utolsó négy sorát:

Ember, mulandó, koldus vagy király,
Emeld föl és hordd magasan fejed!
Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál
Gondolatát agyadban viseled! -

Élete, magatartása irodalmi és társadalmi erő volt, fenyegetés a hanyatlónak, bátorítás a növekvőnek. Komor magánya mélyén a népi és nemzeti felemelkedésnek ugyanaz a vágya élt, amely Adyt hevítette, aki Vajdát szent elődjének tekintette.

A Múzsa

F:http://maievfordulok.blogspot.hu/2012/10/evfordulonaptar-2012-oktober-31.html

1854-ben határoz: írói, újságírói munkából kell megélnie, Budára költözik tehát. Ekkor ismerkedik meg szállásadója lányával, Kratochwill Zsuzsannával, Ginával. A lány feltűnően szép, magas, büszke tartással.

http://maievfordulok.blogspot.hu/2012/10/evfordulonaptar-2012-oktober-31.ht

A Szerelem átka, illetve a Gina emléke versciklusok tették alakját halhatatlanná.

Vajda János 1853 körül ismerte meg budai szállásadójának feltűnően szép leányát, Kratochwill Zsuzsanna Georginát, aki egy életen át reménytelen szerelme és múzsája maradt. Gina nem szerette viszont, s amint sorsa is példázza, valójában méltatlan volt a költő szerelmére.

Sokáig homály fedte életének egyes szakaszait, de ma már tudjuk, ki ő. Ismerkedjünk meg vele. Liptó megyében született. Liptóújvár plébániájának anyakönyve szerint Kratochwilla Gáspár kincstári uradalmi erdésznek és feleségének, Kratochwilla Teréznek újszülött lánykája a keresztségben a Klementina nevet kapta 1837. október 31-én. Harmadik gyerek a családban. Utána még megszületett Lajos és Teréz. A Gina nevet a keresztszülők kislányától kölcsönözték. A természeti szépségekben gazdag Ipolticán laktak. Az apa és anya családnév azonossága rokoni kapcsolatra utal, lehettek unokatestvérek is.

A Kratochwillok szorgalmas, törekvő emberek, kézművesek, gazdálkodók, gyermekeiket iskoláztatják, hivatalokba kerülnek. Gina tíz éves volt, mikor édesanyja elhalálozott. Kratochwill Gáspár ötvenegy évesen újra nősült, a negyvenhárom éves, szintén özvegyasszony rangos családból származik, előkelő neveltetésben részesült. Gina erősen kötődött hozzá, a nevelőanyából édesanyává válhatott. Nem lehet tudni, hogy miért költözött a nevelőanya Ginával a fővárosba. Lehetséges, hogy látván a kislány különleges, megkapó szépségét - jövőjét szerette volna biztosítani. Kratochwill Gáspár négy gyerekkel vidéken maradt, akik tanultak gimnáziumban, jogakadémián. Gina nyelveket, zenét, táncot tanul és megtanulja az embereket értékelni.

Csak AZ ember, aki vagyonos és előkelő.

Sugárzó szépség, álmodozó, ugyanakkor magabiztos és elbizakodott, hódolóival gúnyolódó, kacér és számító lány. Vajda szemrevaló fiatalember: magas, szőke, jó megjelenésű. Ginának is megakadhatott rajta a szeme, de mit ér az ember, ha szegény és nem előkelő?

"Szeretlek, mert bár el nem érlek,
Tégedet látlak mindenütt:
Fűben, virágban, harmatban,
Amelyre Isten napja süt."

És ezt a csodálatos szépséget - aki egy ragyogó tehetségű költőnek elérhetetlenje - egész vagyonon megvásárolta magának egy arisztokrata. Akkor még nem tudta: nem egészen hét évre. Még nem volt húsz éves, amikor Bécsbe költözött, ahol éveken át egy idős arisztokrata úr kitartottjaként élt, majd a főúr halála után elszegődött egy cirkuszhoz. Rövid ideig a cirkuszigazgató felesége volt,s Véghelyi Oroszy Georgina néven, mint műlovarnő szert tett némi hírnévre. Galántai és fraknói gróf Esterházy Mihály császári és királyi kamarás, /Cseklész hitbizományosa, a hatvanöt éves özvegyember megteremtette Ginának a tündérvilágot, Bécsben.Főrangú hölgyekhez méltó lakosztályt kapott,személyzetet, hintót, lovakat, utazást. Személyzetéhez tartozott a műveltségét kiegészítő társalkodónő és a műlovaglásra oktató is. Az előkelő társaság nem fogadta be Ginát. Mihály gróf - tekintettel korára is - nem vette volna jó néven, hogy arisztokrata férfitársasága legyen Ginának. Gina is okos volt: nem veszélyezteti helyzetét.Esterházy elhunyta után Gina nevelőanyjával marad. 29 éves, szépsége teljében. Életre szóló vagyont kapott, dúsgazdag, nem szorul kitartóra. *********************

Gina emlékének

32 darab

IV.

Ver az Isten engem
Mind a két kezével,
Tüzes ostorával,
Tüzes szerelemmel.

El nem gondolhatom,
Mivel érdemeltem;
Csak szenvedtem eddig
Ebben az életben.

Szerelem: mennyország;
Legalább ugy mondják.
Én csak azt tudom, hogy
Nekem mártiromság.

Két szép szemefénye
A csalóka méreg:
Olyan erős, mégis
Olyan soká éget.

Akárhogyan éget
El-elnézegetem:
Hogyan lehet oly szép s
Mégis oly kegyetlen?

Én uram teremtőm
Ijesztenél rája;
Tedd szivére szívem
Csak egy minutára:

Tudom, úgy hozzá ég
Egyszerre az övé:
Magad se veszed le
Soha onnan többé!

(1856)

XIV

Szerelem, szerelem...
Édes ölő méreg;
Mulandó istenség,
Halhatatlan féreg...

Ég vigasztalása:
Gyönyörű szivárvány;
Teremtő láng hídja,
Rajt a földre szállván...

Balzsama a sírnak,
Mely az enyészettel
Egy perc üdve alatt
Mindent kiengesztel -

Áldott az a szál is,
Melyet emléked sző,
Sírba koporsónkat
Szeliden eresztő.

Szerelem - örök nap,
Öröme mindennek -
Egyedül szivemben
Ostora istennek!...

XXX

Sokat gyötörtél, öltél engem,
S én csak nagyon szerettelek.
Halálos a tőröd szivemben,
Mit vértanúdként viselek.

Egyetlen zsarnok, szép, dicső vagy,
Kit imádnak alattvalók.
Te ünnepelt, mindenható, nagy,
S én csak szegény hived vagyok.

Dicsőségednek mása nincsen.
Te uralkodol egyedül.
Egy nézésedre hódol minden
Kész örömest, föltétlenül.

.................................................(részlet)

Forrás: http://vers-versek.hu/vajda-janos/gina-emleke/

Gina nevelőanyja halála után egyedül marad. Ekkor 39 éves, gazdag, de révbe nem jutott. Mégszép, becsvágyó, tele energiával. Az előkelő társaság nem fogadja be. Tudja, hogy új életet kell kezdenie és tisztában van saját képességeivel.Szereti a lovakat, Esterházy mellett megtanulta a műlovaglást, megengedheti magának, hogy saját cirkusza legyen és abban föllépjen, mint műlovarnő. A sok személyt foglalkoztató cirkusz, annak állatállománya hozzáértést, törődést igényel. Az elgondolás tehát jó, de Ginának nincs üzleti érzéke. Az unokaöcs kezelésében ez a vállalkozás fölemésztette minden vagyonát olyannyira, hogy megélhetési gondjai vannak. Testvéreivel,rokonaival nem tart kapcsolatot, egyedül próbálja megoldani gondjait: albérlőt tart, mulatóhelyi gondnoknő. A szépség elhervadt, helyébe lépett a végzetes betegség.1910. január 12-én hal meg petefészekrákban.

A halotti anyakönyvben a születési és illetőségi hely kitöltetlenek:Gina nem akart nyomot hagyni maga után, nem akarta,hogy tudják, hány évesen távozott a világból. Bécsben temették el.Elszegényedve, idősen, magányosan halt meg Bécsben

Az öregedés határán lévő költő kedvvel, erővel tér vissza az irodalomba. Fiatalos lendülettel ír, telve tervekkel, eszmékkel. Kezd barátkozni a világgal, enged ridegségéből. Tapasztalt, művelt ember.

Vajda legismertebb költeménye a Húsz év múlva (1876) című vers.

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...

A vers keretét a Mont Blanc-hasonlat adja. Ez Vajda korának elég közismert allegóriája . A szokványos kép azonban itt szimbólummá válik. Kiegészül a „csillagmiriád” metaforikus-szimbolikus költői kifejezéssel. A kezdő és a befejező kép ugyanaz: „Montblanc csúcsa”, „Montblanc örök hava” – ez zárttá teszi a verset. A 16 soros költemény két szerkezeti egységre bontható – a 8. sor után kezdődő részt a „De” kötőszó vezeti be. Az első gondolati egység a fagyos szív érzéketlenségét, a rideg magányt és a büszke szomorúságot fejezi ki. Hiába egészül ki a második versszakban a Montblanc leírása egy újabb költői képpel, de a kihűlt, hideg szív már nem érez. Feltűnően sok a tagadószó ebben a részben – a hiány, az üresség érzetét keltve; csak egyetlen megkülönböztető szerepű jelző jelenik meg – „újabb”. A második szerkezeti egység a „De” ellentétes kötőszóval kezdődik, ez fordulatot jelez. Érzelmileg, hangulatilag ellentétben áll a megelőző résszel. A rég elfeledettnek hitt szenvedélyes érzést a elidézett emlékkép szépségével lobbantja fel Vajda János. Varázslat ez azonban, pillanatnyi és múló, a magány és a boldogtalanság jegét már nem lehet feltörni. Itt már megjelennek a díszítő jelzők, amelyek az érzelmi gazdagságot mutatják. A „hattyúi képed” kifejezés a gyengédséget érzékelteti. A vers rendkívüli műgonddal felépített, igazi remekmű. Vajda nyelvteremtő ereje a versben magas művészi formát ölt. Hogy a kiégett szív mégsem az, aminek látszik, a nagy szerelem örökké tart, mi sem bizonyítja jobban, mint Vajda másik verse:

a „Harminc év után”.

Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi létben gyász-sorunk betőlt.
Találkozunk – irgalmas végezet!
Utólszor, egyszer még, a – sír előtt.
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.

Mert amit én vesztettem, óriás.
Hozzá az ég adott erőt nekem.
Én látok itt olyant, mit senki más;
Csodákat művel emlékezetem.
A múltból fölmerül egy pillanat,
Mint óceánból elsüllyedt sziget;
És látom újra ifjú arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szíved.

És e varázslat rád is visszahat.
E lélek a te Veszta-templomod.
Oltára képében látod magad;
Mi vagyok én neked, most már tudod:
Ha majd e földi élettől megváltam,
Imába, dalba foglalt szerelem
Örökkévalósága a halálban . . .
Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!

Ki bájaidból méltatlan vadakra
Pazaroltál nem értett kincseket;
Én, a hideg bálvány vezeklő rabja,
Ki minden kéjt szívébe temetett:
Most itt ülünk, siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan . . .
Tekintetünkben, hajh! nem az elvesztett
Az el nem nyert éden fájdalma van.

Így ül a hold ádáz vihar után
Elcsöndesült nagy tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán,
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sírbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amíg a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak . . .

Ebben a költeményben ismét feltűnik Gina varázsa. A mű e boldogtalan, beteljesületlen szerelemnek az emlékét őrzi. Megerősíti azt a gondolatot, hogy Gina Vajda számára többet jelentett egy szerelemnél. Múzsájává vált, aki végzetszerűen végig kíséri egész életét. Hosszú évek eltelte után is fellobban lelkében a kiolthatatlan szerelem. A fentiek bizonyítják, hogy a 19. század második felének szerelmi költészetében megjelentek az új élet, a polgári társadalom másfajta nőtípusai. A szerelem már nem lelki harmóniát jelent, hanem gyötrő, égető, pusztító testi szenvedélyt. A nő gyakran ellenfél, aki inkább csillapíthatatlan, kínzó szenvedést okoz, mint nyugalmat. Ennek az újfajta szerelemnek az ábrázolása legerőteljesebben Vajda lírájában jelentkezik. A Gina-ciklus a modern szerelmi érzést elsőként ábrázolja irodalmunkban.

Ha eljövend a búcsu-óra,
Ha majd e szív végsőt dobog,
A percben, mely létem kioltja,
Majd akkor is rád gondolok.

.....................................

Mit lelkem eddig félve sejtett,
Előttem áll a nagy titok,
Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt.

És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a multban, s onnan
Kivenni többé nem lehet? /Utolsó dal, Ginához /