Múzsák és szerelmek ( 14): Vajda János/ II.

Előző :http://lira.kimte.hu/blog/m%C3%BAzs%C3%A1k-%C3%A9s-szerelmek-14-vajda-j%C3%A1nos  

VAJDA JÁNOS
(1827-1897)

Vajda János az összekötő kapocs a Petőfi-nemzedék és a modern magyar költészet között. Ő maga ifjú fővel ott áll Petőfi mellett, a forradalmat előkészítő pilvaxbeliek egyike, a szabadságharc honvédtisztje. Nem utánozza Petőfit, de mindenki másnál jobban érzi és következetesebben vállalja hagyományát. Az új magyar költői nemzedék pedig, élükön Adyval, őbenne látja a közvetlen előzményét, a modern magyar líra kezdetét.

 "Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna!
Szép szemed világol minden bokorba;
Minden ágon víg madár dalol nekem,
Mennyországgá változott az életem. "                            /A szerelem édene/

 "Szivedben újuló tavasszal
Találkozol egy gyermekarccal,
Ki rózsaláncot vet nyakadba,
Bár láthatatlant, s meg vagy fogva."     

"Ne bánd, akárki vagy, barátom,
Hogy így van itt e szép világon.
Hogy e kicsiny bársony kezecskék
E földön sorsodat vezessék."

   / A szerelem hatalma/

 "Szeretlek, szeretlek régen,
Meg kell végre vallanom;
Szeretlek, bár téged-e, vagy
Érted a kínt? nem tudom.

Bár a hideg ész pirongat,
És kigúnyol, kinevet,
S annál hangosabban, mennél
Szentebb az, mit érezek:"                                               / A szerelem átka /

A feleség
 

53 éves, ekkor találkozik a 19 éves Bartos Rózával - Rozamundával - és a szerelemmel.

Róza Galántán született 1861. március 12-én, családja Vajdáéhoz hasonló. Apja egykor kisbirtokos volt, elszegényedett, halála után anyjával, - aki egyszerű asszony volt - munkával kereste kenyerét.

Az iskolában jó tanuló, keveset mulaszt. Nagy hatással vannak rá osztálytársai: zömmel munkások, tisztviselők gyerekei.Elszegényesedésük következtében magasabb műveltségre nem tehet szert.

Egyházi iskolába járt, ezen túl szabóságot is tanult, de kénytelen volt cselédeskedni is.

Róza egészen más volt, mint Gina, de fiatal és szép. A költő a korzón csodálta meg, 185 cm magas volt, élénk, természetesség áradt lényéből. Róza rajongott Vajdáért, akinek ezzel biztonságot adott, önérzetét erősítette.

A költő érzéseiről a megszólítások is sokat mondanak leveleiből: "Mélyen tisztelt Nagysád!" "Felséges Szépség!" "Imádott Szentség!" "Kimondhatatlan Gyönyörűség!" "Imádott Szépséges Üdvösségem!" "Imádott kedves tündéristennő!"    

"Kedves, édes Rózám
Csodaszépséges arám
Gyönyörűséges bűbájos jövendőbelim,
ennivaló kis feleségem."   

1880. október 1.

Róza csüngött a költőn. Gyakran szökött el a lakására, azt is elhitette vele, hogy anyja ellenzi kapcsolatukat, mert öregnek tartja és szegénynek. Sürgette mielőbbi összekelésüket, mert hírbe hozzák.

1880. november 27-én a Bakáts téri Szent Ferenc plébániatemplomban tartották meg esküvőjüket. Vajda tanúja jó barátja, Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság szerkesztője, Rózáé Gyurkovics György pénzügyminisztériumi tisztviselő.

A fővárosi lapok hír-rovatában közölték az eseményt. Vajda csöndben, de nem titokban tartotta esküvőjét.

Bartos Rozáliával viszont az volt a helyzet, hogy Vajda férjként nem kívánt lefeküdni vele,

Viszont betegesen aggódott attól, hogy jóval fiatalabb felesége nehogy elveszítse a szűzességét.

 A költő tanúsága szerint ez a házasság elsietett és halvaszületett volt, a feleség viszont a költő durva, költekező és morbid viselkedését vádolja. Az író- és költőtársakból különféle véleményeket hozott napvilágra a frigy.

A többség úgy ítélte, hogy nem illenek össze. Suttogások: - a költőt behálózták! E híresztelés a házasságkötés idején szóbeszéddé vált,halálakor pedig megerősödött a pályatársak visszaemlékezéseiből.

Róza okos volt, önhitt, de műveletlen. Gőgösen ragaszkodott elképzeléseihez. Nem vetette meg a fizikai munkát, dolgozott, állandó nyugtalanságban élt. Mindenről megmondta a véleményét, azonnal és kíméletlenül. Sokat fecsegett, hajlamos volt a történések átköltésére. Gináról mindent akart tudni, féltékeny volt rá.

Akárhogy nézzük, Vajda életében ez is szerelem volt.

    Boldog szerelem/ részlet/  

Szépségednek örvényétől
Elkapatva, fuldokolva
El-elmerülök, azonban
Fölvet a hab, félig halva.

Azután eszemre térek,
Az hogy elnyom enyhe álom.
Haj de ott is megjelensz te,
S nyugtom abban sem találom.

Fölébredve, rád pillantva,
Bájaid megint gyötörnek;
Alig bírom már a terhét
Ennyi isteni gyönyörnek.

Mert, én édesem, szerelmem,
Ami sok, az mégis csak sok;
Ha a mennyország szakad rám,
Az alatt én leroskadok.

      Miért nyújtott be mégis válókeresetet esküvőjük után 15 hónap múlva az esztergomi Szentszékhez?

Matrimonium non consummatum (el nem hálás).

Megindul a pörösködés, vádaskodás mindkét részről. Vajda semmiképpen nem akarja tartani a házastársi kapcsolatot, teljes egészében szakítani akar. Már azért is, mert a csupán féltékenységéből táplálkozó gyanú igazolódott: a költő utánajárt, és bizonyságot szerzett Róza előéletéről, törvénytelen fiáról. Sem maga a per, sem az ítélethirdetés egyetlen szót sem ejt Róza leányanyaságáról. Vajda jól ismeri a szentszéki bontó okokat: az anyaság, még törvénytelen gyermek esetében is, az anya mellett és nem ellene szólnak. Házasság alatti hűtlenséggel Róza nem vádolható, erre nem adott okot. 1886. Vajda pernyertes lett, mégis vesztes.

Forrás:  http://kafe.hhrf.org/?p=1676
 Vajda Jánosné Bartos Rozália

 Vajda Jánossal 1880-ban ismerkedett meg és néhány hónapig tartó vívódás után a felesége lett. Még a költő halála előtt Bécsbe költözött, ahol a háború végéig működött,mint egy nagy női konfekciócég alkalmazottja.Később Abbáziába költözött, ismerőséhez. Egy idő óta Budapesten él.Az előbb említett levél írásakor, Ismerkedés Pest bevásárlás alkalmával... 1880. június 28-án –"A kis társaság hazamenet sétálni megy a Korzóra......." itt találkoznak Vajdával...

 Részletek emlékirataiból:

A költőt - első látogatása Roziéknál -  betessékelik, de az “nem mozdul attól a helytől, (elejtette) ahol a cilinderje hevert … ő most azon a helyen egy égi tüneménynek volt a szemtanuja és nem lát, nem tud elmozdulni, mert kápráznak a szemei.” Végül mégis belép, Róza megmutatja a könyveit, másnap könyvet kap Vajdától és rózsacsokrot. Vajda sűrűn, nemsokára naponta levelet ír, Róza is visszaadja a látogatást. Az első alkalommal feltünik neki, hogy Gina képe az előszobában függ a múzeumkörúti lakásban. Megkérdezi Vajdát, miért nem vette feleségül Ginát. A költő szabadkozott: Azt magácskának nem mondhatom meg.

“De én megtudtam az igazat, mikor Vajdáné lettem … nem volt az a hatalom,  ami a költőt arra birta volna, hogy sovány, halvány nőt szeressen.

Kratochwill Zsuzsánna pedig az egész életében olyan volt, mint az agár és halvány, mint a hold.”

Forrás: http://adamiroda.hu/faluvedo/index.php/Emberi_arca

Emlékirat  - Részletek

November végén megesküdnek, Róza anyja tudtán kívül. Róza még halogatni szeretné a dolgot, mert az esküvő reggelén meggyónt és a plébános csak azzal a feltétellel oldozta fel, hogy mindent megvall az anyjának, de ez már nem volt lehetséges. Vajda megint azzal fenyegetőzött, hogy főbelövi magát. Mutatta, hogy reszketnek a kezei. Szakadó esőben esküdtek.

Az esküvő nem zajlott le apró balesetek nélkül. “Vajda, amint berohant a sekrestyébe, neki ment egy hosszú padnak és azt felborította.

Miután hazaértek a kétszobás Tompa-utcai lakásba, Vajda meglepő dolgot mond félnapos feleségének:

“Az egyik szoba hálószoba két ággyal. Az uram azt mondja, amíg a limonádéját itta,  hogy holnap, vasárnap reggel, az legyen az első dolgom, hogy az egyik ágyat … áttegyem a másik szobába, – mert nincs kizárva,      hogy én megbolonduljak hirtelen éjjel és akkor ő nagy veszedelemben van,   ha alszik és én neki rontok”.”Hát gyanús az elmém?” - kérdezi Vajdáné,  de teljesíti az ura kívánságát és egyelőre a szomszéd szobában a díványon vet magának ágyat.

   ******************************************************

 Ötven év elteltével teljesült Róza kívánsága: napvilágra kerültek emlékiratai.

EMLÉKIRATAIM

Egy sokat emlegetett házasság meztelen igazsága!
Írta özvegy Vajda Jánosné
Bartos Rosalia
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. A borítón Vajda Jánosné Bartos Róza.

"Vajda János reménytelen és fájdalmas szerelmet érzett a magyarság iránt is, amelynek hűséges és haragos imádója volt, a magyarság iránt, amely életében nem akarta megérteni és megbecsülni ezt a nagyságos és fönséges költői tüneményt, aki nem akart és nem tudott hízelegni neki, aki mindig a maga egyenes útját járta,  ahová senki sem merte követni, aki állandóan szemébe vágta nemzetének hibáit és bűneit, aki hatvanhét után sem engedett a negyvennyolcból,  és aki úri kaszinó és vármegyeház helyett a magyar nép jogát és jövőjét hirdette mindhalálig. Fájdalmas és magányos magyar volt és maradt Vajda világéletében..."

Befejezés:
JUHÁSZ GYULA

"Vajda János a 20. század küszöbén halt meg, és ez jelképes jelentőségű.

Az új hang először a váli erdőben szólalt meg, ott, hol a váli erdő remetéje eltévedt,

s nem találta az igazi utat. Múltunkat jelenünkkel éppúgy áthidalja ez a nagy ős,

mint ahogy Dante, a Divina commedia nagy költője. A váli erdő a mi szent erdőnk,

mert itt kezdődik a modern magyar költészet isteni színjátéka."

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

"Nyelve nem lágy, sima és hajlékony, jambusa is csikorog,

de talán épp így illik diszharmonikus lényéhez.

Érezni, hogy küszködve gyűri formába mondanivalóját,

ami nem csoda, hiszen ő tesz először kísérletet gondolatokkal nehezített,

különös érzések kimondására.

S mert befelé forduló költő, vele kezdődik a kép uralma a lírában."

  Előző rész linkje:

 http://lira.kimte.hu/blog/m%C3%BAzs%C3%A1k-%C3%A9s-szerelmek-14-vajda-j%C3%A1nos