Magány ölelne át...

Nagyon jó ez a vers! Elképesztő, hogy mennyit fejlődtél, mióta itt olvashatjuk a verseidet. Egyetlen megjegyzésem lenne csak : a szívem, kísér és a színét szavakat hosszú í-vel írjuk. Persze, tudom, akkor elrontja a verslábat. Egyébként  az időmértékes verselésnél általános szabály, hogy a sor belsejében rövid szótag helyett állhat hosszú szótag, ezt az emberi fül alig érzékeli, és attól még a vers teljes értékű lesz. Szeretettel gratulálok!

Kedves Dyona, nagyon szép lett a vers, a mondnaivaló is nagyon tetszik.Gratulálok! 

(Bár megjegyzem nincs olyan időmérték, versláb, sem más, amiért helytelenül írnám a szavakat, ugyanis egy vers általában a mondnaivalójával érvényesül, azzal teremtünk művészi értéket, ha úgy rendezzük egymás mellé szavainkat, gondolatainkat, képeinekt, ami kiemelkedik a hétköznapi írásmódtól. Engem semmilyen időmérték például nem hat meg, mert íródhat gyögyörű ídőmértékkel egy vers, lehetnek szép rímei, ha  szürke, közhelyes,  és hiányzik mögüle a bizonyos plusz.)

Igen, Dyona! Biztatlak én is, csatlakozom a többiek szavaihoz...

 Az írás egy szülési folyamat, mi nők ennek érezzük...

kedves Dyona!

Szívből gratulálok gyönyörű versedhez!

Szeretettel: Rózsa

Kedves Dyona, csak zárójelben, szép versednek utolsó vsz.-ához fűznék megjegyzést. Az első két sora önmagában nem értelmes, csak ha az előtte levő kérdéssel összefogjuk. Nem tudom, jó-e ez. Szerintem, ha a "de nem hiszem" külön mondat lenne, akkor nincs ilyen gond.

 A másik kettőnél meg sok nekem egy mondatban kétszer a "ma".

Remek ritmusban írtál egy nagyon szép verset, kedves Dyona. Látszik, hogy érzed,  szereted, örömöt lelsz a versírásban, és ezt csak így lehet, így is kell! :)

Meglátod, egyre könnnyebben megy majd ez a csodás dalolás, hiszen "gyakorlat teszi a mestert". Én is örömmel tapasztalom, hogy egyre jobbak, és gondosabbak a verseid. Szeretettel gratulálok!

Egyetértek Irénke tanácsaival is, megszívlelendő.

Zsike :)  

Szép, jó költemény. Az eredetit nem láttam, de a hozzászólásokat olvasva sejtem, milyen volt, és - azt kell mondjam, hogy az jobb volt. Miért? Sea hozzászólásával nagyrészt egyetértek, de azért a Nagyok által kitaposott utat jobb lenne nem felszántani. Ha a vers időmértékes, és nincs szinonimája a szónak, (és ha az értelme nem változik,) akkor bizony (szinte kötelezően) el kell hagyni az ékezetet, jelezve ezzel, hogy ragaszkodunk a ritmushoz. Az értelmezés pedig az olvasó dolga, nem kell teljesen bugyutának nézni őt. Talán maradi vagyok, de ez a véleményem.