Magamnak haragszom
Beküldte titus56 - 2017, július 30 - 07:05
Magamnak haragszom
Élni kényszerít mi nem az én világom,
talpam alá éles tüskéit szórja,
létemnek értelmén magammal vitázom,
száműzött álmom ki váltja valóra,
ha nem ismerhető az ismeretlen,
és a régvolt nem cserélhető fel másra,
hideg ágyak bámulnak hűlt-vetetlen,
lenézőn, az elmét talmi húzza nyársra.
Hideg fény világít jobb-sorsú szemekben,
az élet két halál között időzik,
sötétség tolakszik egyre merészebben,
széppé teremtett, végtelen időnkig.
A kiáltásokat az ég se hallja,
emberkéz pihen az üzenet-palackon,
nincs fönt senki, ki vétkünk megsokallja?
nem miattatok, csak magamnak haragszom.
Hozzászólások
Mysty Kata
2017, július 31 - 22:24
Permalink
A döbbenetes valóság, és
A döbbenetes valóság, és életérzés....Hatásos sorok!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"