Magyar átok
Beküldte Haász Irén - 2016, szeptember 1 - 15:55
Kékcinegének a hangja ha csattan,
élvezem, állok a rózsalugasban.
Zöld füge érik, a bodzavirágra
harmatot ejt a leanderek ága.
Itt vagyok otthon, ahol lila estek
füstös egébe rigók keverednek,
itt, ahol azzal a névvel, hogy: élet,
tiszteleg népem a búzavetésnek.
Szép, gyönyörű ez a föld, ez a népség,
jaj, csak a főkbe ne hullna sötétség.
Ősi, nagy átkot idézget a fáma,
bárcsak e monda valóra ne válna!
Bárcsak a bő aratások, a béke
szállna fejünkre, nem ős, ezer éve
ránk települt hit, amely igazából
csak a kiegyezés óta világol!
Nincs magyar átok! Nézzetek körbe,
harc a világ. Hisz a nép lehet törpe,
vagy hatalom, de megoszlik örökké –
szik buborékja pezseg ki körökké.
Bárcsak a béke törékeny igája
összefogással a markokba állna,
s oly veteménye lehetne, oly zöld,
sarkaiból hogy kifordul a föld!
Hozzászólások
Csilla
2016, szeptember 1 - 19:49
Permalink
Egyetértek a tartalommal,
Egyetértek a tartalommal, üzenettel (bár a címből picit másra számítottam, "Nincs magyar átok" nekem jobban tetszene :-), és a ritmus is nagyszerű. Gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/