Magyar Kultúra Napja van

Magyar Kultúra Napja van,

Vén borongós január,

Volt itt már orosz megszálló,

Török, Habsburg, meg tatár.

Bennünk a magyar Hagyomány

Energiája remeg,

Körülöttünk ülnek régi,

Meg új ellendrukkerek.

Jöttünk - vagy mindig mi voltunk

Az őslakók valaha;

Régen elhalkult bennük már

Az Eredetek Dala.

Magyar Kultúra Napja van,

Fájdalmasan zúg a szél,

Úgyse marad meg Magyarnak,

Aki a Jövőtől fél.

Ha értenénk, hogy mit zörög

Lábunk alatt az avar,

Tán sejtenénk, mikor, hogyan

Született meg a Magyar.

Tenger viszontagság után,

Hogy még mindig itt vagyunk,

Jelenünkért a Múltunknak

A Jövőnkkel tartozunk.

Magyar Kultúra Napja van,

Ilyenkor a Múlt mesél,

Vad dallammal festi alá

A vén januári szél.

Európát védtük. Néha

Fel sem fogta, mi a gond...

Utána meg ajándékba

Kaptuk tőle - Trianont...

A nyakunkba állandóan

Újabb túlerő esett,

Mindig mi voltunk a vitéz,

De tragikus kevesek...

Magyar Kultúra Napja van,

Örök-magunk ünnepe;

Minden életképes Jövő

Régi és Új elegye.

Ha további ezer évre

Megmaradni akarunk,

Sose feledjük: kultúránk

Mindig mi magunk vagyunk.

Jó, ha bennünk vegyül össze

A nyugat és a kelet,

De közönséges múzeum

A Magyar sosem lehet.

Kultúra helyébe nem lép

Hivatal, se hatalom;

A Tradíció a keret,

Mi vagyunk a tartalom.