Mama

H.Gábor Erzsébet
Mama
 
Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.
Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.
Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,
s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.
Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.
Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…
 
Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;
nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.
Állok a sírnál, kínoz az érzés, nézek az égre;
várva az Úrtól csöppnyi kegyelmet - mennyire kéne!
S telve reménnyel hozza az enyhet, küldi az oldást -
Mondd, Mama, meddig bír el a szívünk ennyi csalódást?
 

 

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Mit is mondhatnék....Szíven nyílazod az embert. Valami gyönyörűség.

Ölellek.

hzsike képe

Köszönöm szépen az olvasást, kedves Seám. Ölellek, szeretettel: Zsike :)

Gyönyörű ez a vers Zsike!!!

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Lajos! Örülök, hogy tetszett a versem. :)

Szeretettel fogadtalak:Zsike :)

Mysty Kata képe

 Klasszikusan szép tartalom és forma, tisztelettel és szeretettel az élményért!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Neked is köszönöm szépen a kedves szavaidat, drága Kata. Örömmel láttalak itt. Ölelésem:Zsike :)

hubart képe

Pedáns hexametereidbő is sugárzik a szeretet. Csemege ilyet olvasni, köszönöm az élményt! :)

hzsike képe

Úgy gondoltam, hogy a mondanivaló megérdemli az "ünnepi" formát. Köszönöm szépen a kedves szavaidat, Feri.:)

Szeretettel fodadtalak ma is: Zsike :)

hzsike képe

Örülök a kedves szavaidnak, Joe. Köszönöm szépen. :)

Szeretettel fogadtalak Téged is. Zsike :)

Haász Irén képe

Csodálatos vers, Zsikém, le a kalappal!

hzsike képe

Nagyon szépen köszönöm, Irénkém. Ölellek, szeretettel:Zsike :)