Medveébredés

A messze Hargitán a medve
fejét leszegte, orra lógott;
borús dalát csokorba szedve
csak úgy, magába’ morgolódott:
 
"Elég aszalt gyümölcsöt ettem, 
nem érdekel se málnakompót, 
se makk, mit egykor félretettem, 
csak ott leszedve, úgy, azonmód!
 
Meguntam én sötét odúmat,
a fényre vágyom; völgybe érve
a kis patakra jár e dúvad, 
s a vadgyümölcsös ős fenyérre.
 
De hol terem szamóca, málna,
hiszen ma még csak február van?!
Az éhem bármit felzabálna,
az erdőszéli tág határban!"
 
Üres pocakkal álmot szőve
a sziklacsúcsról messzi kémlel,
merőn tekint a szép jövőbe,
s beéri most az oxigénnel.

Hozzászólások

Csilla képe

Ugyanez a kedves hargitai medve búslakodott a Télutóban is, ha jól gondolom :)) Nagyon tetszett, örömmel olvastam most is. De nem talált halat a patakban?:)
 

Csak jön az a tavasz előbb-utóbb, hát jöjjön medvéstül... :)

Remek rímek, remek vers!

hubart képe

Kedves Csilla és Imre, köszönöm szépen! :)

A halak, téli álmukat kiszabva
beásták magukat a dús iszapba! :))

Haász Irén képe

Vidám és könnyed, mégis míves.

hubart képe

Köszönöm szépen, Irénkém! :)

lnpeters képe

Ezt nagyon jó olvasni, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Laci!

Vaskó Ági képe

Jó volt veled a medvelesen!

Vaskó Ági

hubart képe

Örvendek, kedves Ági! :)