Megáll a (welln-)eszem!

Fényes metropolis mega áruháza -
nagy üvegportállal várt engem a pláza.
Oda vitt a lábam, és minő igézet:
bent egy cicus rögvest magának kinézett.

Kedvesen szólított, mosolyogva: Ugyan,
kapott e már tőlünk ajándékot, uram?
Intettem, hogy még nem, először járok itt,
s csodálkoztam fennen, miből lesz a profit!

Hát, ha még nem kapott, épp itt az alkalom,
szinte ingyen szolgál ma a szépségszalon!
Szabadkoztam, hogy én már így is szép vagyok,
bár horgas az orrom, s a füleim nagyok.

Nem hatott a szép szó, a szitok, könyörgés,
hát megtapasztaltam, hogy mi itt a dörgés.
Lent az alagsorban megpároltak gőzbe’,
kisütötték zsírom pőrére vetkőzve.

Jeges vízben enyhet hiába kerestem,
csípős nyírfaággal csapdosták a testem.
Aztán nekem esett két tüzes amazon,
szétszedte izmaim egy kemény fapadon.

Tűrtem én, mint egy hős, mukkanni sem mertem,
báván szédelegtem pecsenyére verten.
Indultam is menten, ebből elég ennyi,
jó lett volna már egy kicsit megpihenni.

Nagy, kigyúrt matróna cipelt egy szalonba,
hol százféle kence állt már nagy halomba.
Ott egy kozmetikus kapta el a frakkom,
hogy gyűrött képemre arcpakolást rakjon,

uborkasalátát, majd fekete sarat,
úgy bepanírozott, mint szakács a halat.
Tűrtem én a sorsom, kénytelen, kelletlen,
mígnem, mint a kígyó, oly kínnal vedlettem.

Végül szabadulva, vettem a kalapom,
amikor megakadt szemem egy alakon,
a kidobó fiú, kezében a számla,
akkora volt válla, mint egy foteltámla.

- Csekély harmincezer, ennyi lesz a taxa,
nagy szerencse biz az ajándék relaxa!