Meggyalázott emlékeim

 
 
Emlékeim sorát
üvegekbe tettem,
dunsztolni az ágyban 
dunnába rejtettem.
Hiú vágyaimmal 
megfűszerezgettem,
hazugság morzsákkal 
tartósabbá tettem.
Meddő volt a munkám, 
megbüntetett a sors,
felbontva mindegyik
dögszagot árasztott.
Nincs már tiszta emlék,
megbuggyant így a múlt,
penészes tetején,
csaló énem dúl-fúl.
Gyökere vesztetten
elszáradok lassan,
meggyötört lélekkel
hontalan maradtam.

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Szívesen olvastam soraidat, többször is. Tetszett. Üdv. Éva

Köszönöm szépen megtisztelő véleményedet kedves Évi! 

Márkus László

Mindig lehet újrakezdeni, tanulni a hibákból, levonni a konzekvenciákat. Csak nem szabad feladni.

Nagyon átjön a versen a gyötrődés, és bánat.

Örülök, hogy érzéseim átmentek valamelyest. Az élet mindig szép, mert gyakorta ad új örömöket...   ...a bánat mellé!

Márkus László

hubart képe

Jó vers, tetszik! 

Köszönöm szépen megtisztelő véleményedet! 

Márkus László

Mysty Kata képe

 Számvetés, sorsvonal...Emberi!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm értő szavaidat kedves Kata! 

Márkus László

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Nekem is nagyon tetszik, remek képekkel.

Erzsike

Köszönöm kedves figyelmedet Erzsike! Örülök, hogy gondolataim elnyerték tetszésedet!

Márkus László