Megjött a téli zegernye

Megjött a téli zegernye,

Fagy kopog, szakad a hó,

Vén Idő rianásában

Múltakat idéz a Szó.

 

Fehér lepelben a világ,

Gőgösen reped a jég,

Szegény Jelen önbizalma

Rossz Jövőre se elég.

 

Ásítanak a fellegek,

A Hold lábán jégcipő,

Mintha most téli álomra

Készülne a vén Idő.

 

Megjött a téli zegernye

Fagy tép álmot, ideget,

Reszkető kis reménységünk

Tavasz-képpel hiteget.

 

Jégkorszakban reménykedik

A globális Január,

Nyugodjunk meg végzetünkben,

Ne lehessen soha Nyár.

 

Bármilyen hideg van, lehet

Nyár-Jövő – ha akarom;

Minden szkepszis: megalkuvás,

A Remény: forradalom.

Hozzászólások

Csilla képe

Hát, ez gyönyörű! Nagyon tetszik, a tartalma, a képek, a jégcipő különösen. :) Szeretettel gratulálok!

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Így van, Joe, de igen sokan reménykednek valamiféle képletes jégkorszakban...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A jégcipő az én kedvencem is. 

hubart képe

"A Remény: forradalom."

hzsike képe

Nem tudtam mi az a zegernye, soha nem hallottam még. Nos, ma is gazdagodtam egy szép, és kifejező szóval, használni is fogom a jövőben, mert tetszik. :)

Gratulálok a vershez, kedves Laci, ennek a versszaknak nagyon megragadott a szépsége.

"Ásítanak a fellegek,

A Hold lábán jégcipő,

Mintha most téli álomra

Készülne a vén Idő."

 

Szeretettel:Zsike :)