Meglógok a kórházból

Folytatom, mint lábadozó beteg a gyógyulást,
tőlük tanultam:: orvosoktól, az erejüket
veszített, félig élőktől: hozzájuk tartozom
magam is, botorkáltam eleget,életemen át!
Nem operáltak, műtétre nem volt szükség,
de betegebb voltam a betegnél:nem tudtam,
ki vagyok, hol vagyok: körülöttem rohadt
embertábor őgyelgett, ők nem láttak engem,
s én  nem láttam őket, három ágy maradt
magában éjszakára a szobánkban, egyiken
sem aludt, ki magáról nem tudott.
Reggel engem kerestek, de nem találtak!
Az ápoló nem tudta: sírjon, vagy nevessen?
Mindkettőre volt oka, mert voltak csöndes
betegek is, akikre nem számított a fekete
barát, azoknak hosszúra nyúlt az élete.
Őket nem ismertem:: a napos oldalon nem
jártam, nekem nem sütött a f?nyes nap,
ténferegtem, nem dolgoztam: szenvedtem
életemen át, orvostól orvoshoz, kórházból
kórházba kísért a fekete angyal: volt rá
oka, néma szenvedéssel, meglógtam
a kórházból...folytatom, mint lábadozó
beteg a gyógyulást.


 

Hozzászólások

Mielőbbi gyógyulást, kedves János!