Megmarad a pillanat

Beküldte kékszem - 2015, március 9 - 21:56

Kui János

Megmarad a pillanat

Fütyülök, sípolok,
miként a vonat,
elindulok, rád
gondolok, és elérlek,
addig e betűkbe
betáplállak,
a szavak rólad
többet mondanak.
A mondatokban
érkezik a boldogság,
utam végén látlak már,
az alakod egyre
biztosabb, s rögtön
megáll a pillanat,
hozzászegődik
a legemberibb
hangulat, melynek
dallamában téged
 hallgatlak. A vonat
száguld, sebessége
nő,  és nem apad,
előbb érkezem,
de te már ott vagy,
vársz, és lelkünkben
megmarad a pillanat.

Hozzászólások

stapi

2015, március 22 - 07:24

Már régen ideje a költészetet fölülről szemlélni. A belehelyezkedés ma már nem ad megfelelő támpontot, jó látószöget.

Magam is megtorpantam először a József által említett sortöréseken, de más szögből más a vetített kép. Gratulálok versedhez!

kékszem

2015, március 22 - 17:51

Hálásan köszönöm a gratulációt! Nem mindig értem - illetve nem értem meg - a szerkesztőség véleményezését, de nem akarok vitába elegyedni velük. Én megírom a közlendőmet,ők meg itélkezzenek,ahogy akarnak. Mindenkinek megvannak a maga szempontjai.

A te véleményeddel teljes mértékben egyet értek.

 

Kui János

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kui János