Megmaradsz

Beküldte titus56 - 2016, november 2 - 15:28
Megmaradsz
(halottainknak)
 
Az idő küszöbén rekedve
körbeölel a végtelen,
Isten tenyerébe rejtve
lépsz át a foszló végzeten,
 
csak a tegnap jött el temetni,
a holnap megkövült kereszt,
feledés jön elszeretni,
az időt bárhogy is nevezd,
 
belőle sarjadsz halhatatlant,
míg órája bennünk zajong,
legyőzve írott, s iralant',
marad egy időtlen facsonk,
 
mi mindig új hajtásra ébred,
s a bennünk csorduló viasz,
gyertyává fehérül érted,
és láng maradsz... örökkön az.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2016, november 2 - 22:18

 Komplex élményt ad a vers, köszönöm!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

titus56 képe

titus56

2016, november 3 - 20:43

Nagyon köszönöm Kata.