Mendegél a vén Idő

Mendegél a vén Idő,
Kocog a lova;
Kortalanul látjuk, hogy
A halál tétova...

Ember-istenség szorong
Az uborkafán;
Pénzért hemzseg, fontoskodik
A buta profán.

Pénz-agyú világbohóc
Tervekkel tele;
Újabban már "szabadság" lett
A rabság neve.

Mendegél a vén Idő
Üres partokon;
Az anyagi végtelenben
Mindenki rokon.

Entrópia vicsorog
Halál-polc alatt,
A technika öröklétet
Senkinek sem ad.

Konzerv-filozófiát
Az Idő jegel,
Az általa várt jövendő
Sose jöhet el.

Mendegél a vén Idő,
Kocog a lova,
Egyedül csak Isten tudja,
Mi a dallama.

 

Hozzászólások

Remek, a zárás nagyon tetszik és a "konzerv-filozófia". :-)

 

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm! Manapság se szeri, se száma a konzerv-filozófiáknak.

Pete László Miklós (L. N. Peters)