Menekül a tél

Ki-kitöredeztek fogai a napnak,
már csak vicsorognak, nemigen harapnak.

A tél kedve kitelt. Hosszú álmok éje
nem kap újabb hitelt, nincs rá több esélye.

Ne hordjon már össze itt több hetet – havat,
fényt kíván az ember, zöldre vágyik a vad.

Fusson a tél messze, mint kit ördög kerget,
fent a hegyek között egérutat nyerhet.

Fonja aszott inát, bár kissé tétován
tévelyeg a ködben fakó-deres lován.

Rozsdamart patkóin elcsattogott messze,
holnaptól a tájat madárdal ébressze!