Messzi-mami
Beküldte Sztancsik Éva - 2019, január 1 - 17:06
Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
suhan velem dombok között,
s látom az ősz... átöltözött.
Felvette a meleg ruhát,
fehér bundát, csudi-puhát,
jóllakottan gömbölyödött,
jégcsapokkal lámpán bökött.
Visszafelé (ahogy megyek)
már nincsenek hófellegek -
leolvadt a tél ködmöne...
figyelem: a tavasz jön-e.
Na, de nem ám, csalafinta,
szélvédőmön eső-minta -
szakad, zuhog, csörög, csattog,
(mondom én, hogy távol laktok.)
Míg megjárom oda-vissza,
felhőnyáj a vizet issza ...
később tejszín gyapjút hullajt,
arra a Nap sugárt zuttyant.
Szóval -
Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
nagy segítség, nagyi-barát,
s... átfesti az idő haját.
(2018. december)
Hozzászólások
hubart
2019, január 1 - 20:09
Permalink
Ismét egy szívhezszóló,
Ismét egy szívhezszóló, kedves vers jól megírva!
Sztancsik Éva
2019, január 7 - 00:07
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, hogy
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt is olvastad, véleményezted, kedves Feri. :) A lehető legjobbakat kívánom neked az Új Évben, szeretettel, Éva.