Mi a Költő becsülete?

Sokan kérdeztetek...
Ha tudok, felelek...

Mi a Költő becsülete?
Számít-e?
Fontos-e?
Vagy a művész, költő, író
Egy másik régió,
A hétköznapi tisztesség számára
Tilos dimenzió?

Sokan kérdeztetek...
Ha tudok, felelek...

A költő, mint magánember fontos,
Vagy a mű?
A válasz nem egyszerű...
Együtt kell nézni őket,
Vagy külön-külön?
Örök érvényű válasz
Nincs erre,
Esküszöm.

Mi a költő becsülete?
Hol a Költő becsülete?
Mit gondoljunk róla?
Akad, aki ezt helyettünk
Megmondja?

Mi számít?
Amit a mindenkori kánon kiabál?
Ami tankönyvben áll?
Az érték mit takar?
Engedjük, hogy gondolkodjék
Helyettünk
A hivatal?

Ha arra nézzük, látjuk,
Hogy akad galiba,
Minden kánon sajog,
Verítékszagúak a profán angyalok...
Akad tankönyv, meg akadémia,
Benne kevés esztétika,
De tömérdek politika...

Vannak jó költők, rossz költők,
Áldottak és átkozottak,
Fasiszták és humanisták,
Ilyen- meg amolyanisták,
Dísztablók,
Feketelisták,
Mindent tud ám a bölcs kánon,
Ítélkezik,
Megmond -
És a művek minősége
Az utolsó szempont...

Csörömpöl az
Egyhangú lemez,
S mi tudjuk, hogy az
Igazság nem ez...

Sokan kérdeztetek...
Ha tudok, felelek...

A sznobnak az értékre nincs gondja,
Véleményét a kánon megmondja,
Másutt tetszeleg,
Otthon meg
Sosem olvasott könyveket
Halmoz
A polcra...

Így is lehet.
Szájukból mindig olyan buggyan elő,
Ami ma kultúr-túlerő,
De közhelynek is utolsó talán,
Holnapután...

Kánontól, sznoboktól
Könnyen lehet független
Az Ember,
Szabadságharcot vívni nem kell,
Elég vállalni önmagunk előtt,
Ami
Nekünk
Szép.
Számunkra az az
Érték.

Lelkünkben tüzet
Az éget;
Az ad nekünk
Lírai
Élményközösséget.

Itt kezdődik,
Személyesség,
Identitás,
Az Ember -
A kánonra
Vállat vonni sem kell.

Most pedig jöjjön a konkrét eset.
Sokan kérdeztetek...
Ha tudok, felelek...

Magyar költőről van szó,
Nevet nem említek,
Aki nem hallott róla,
Ne tőlem tudja meg.

Hasonló esetekben
Első gondolatom,
Nem törhetek pálcát olyan felett,
Akinek terhét
Magam nem hordozom.

Sokan kérdeztetek...
Ha tudok, felelek...

Melyik a Költő,
Melyik a hamis?
Hogy' lehet az, hogy
Ez is, meg az is?

A költő is ember,
Közénk tartozik,
Rá is ugyanaz vonatkozik,
Mint bárki másra.
Verse nem menti,
S nem ítéli el,
Helytállni önmagáért
Nem versének,
Neki magának kell.

Nem a Költővel,
A státusszal van a baj,
A költő-státusszal,
Ami minden kultúr-kánon alapja,
A művészet-hivatal
Öregapja.

Jó verset bárki írhat,
Bárki boldog lehet,
Örülhet
Sírhat;
Élményt az Isten ad
Mindenkinek.

Költő alkalmilag
Bárki lehet,
Ez Isten
Szent
Kegye.

Mindenkinek jön
Ősz,
Tél,
Nyár,
Tavasz,
Jó verset bárki írhat,
Nemcsak az,
Akit kultúrkánon protokolltermében,
Vagy néhány kultúr-öltönyös beszédben,
Esetleg másféle kánon-vidéken,
Kocsmában,
Piacon,
Kereveten
Adó,
Erő,
Vagy kiváltság fejében
A kánon-költők költő-számba vesznek,
S hivatalosan
Költőnek kineveznek.

Lehet persze
Költőket koronázni,
A fémpánt később csak
Ószeresnek érték,
Egyedül Bennünk,
Lelkünkben
A Mérték.

Fordítva is igaz:
Aki a verset írja,
Az is Ember,
Ugyanebben a világban forog,
Számlákat fizet,
Híg tócsában tocsog,
Költő reggeltől estig
Senki sem lehet.

"Iksz költő jobbról,
Ipszilon meg balról,
Az egyik most lép le a villamosról,
A másik éppen kigúvadt szemekkel
Bámul egy elhaladó nő után..."
Ezek nem Költők,
Státuszok csupán...

Bármilyen díjat
Kaphatsz,
Nyerhetsz,
Vehetsz,
Költő Te is csak
Versedben lehetsz,
Csak ott találhat Rád
Az Olvasó.

A Vers külön világ,
Más Lét,
Más határ,
Az Igaz Versben
Az Idő megáll.

Mi a Költő becsülete?
Vers,
Öröklét,
Minden,
Mert Költészet
Versen kívül
Nincsen.

A személy tisztességes vagy gazember,
Győz önmagán,
Stagnál,
Vagy elbukik,
A személy tán igen,
A jó Vers
Sohasem hazudik.

Sokan kérdeztetek...
Ez hát a felelet.