Mi ketten egy

Tükörbe nézek – te nézel vissza rám.

Két csillagodban ott vagyok.

Létemnek aranyló alkonyán

úgy leltem magamra benned,

mint hangjegyekre a dalok.

Mint mikor harangok énekelnek,

torkomból úgy szólal szavad,

s míg vélem itt e földön élsz,

nélküled nem vagyok egész,

nélkülem nem lehetsz magad.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Tibor!

Az ember életének delén is megtapasztalhatja a szerelmet, két éve én sem gondoltam, hogy meglelem az igazit.

Remélem jól értelmeztem a versedet, kedves Tibor. Nagyon tetszett a vers.

Szeretettel Dyona

hubart képe

A tartalomhoz ritkábban szoktam hozzászólni, inkább a formához, stilisztikához, verstechnikához. Itt a vers  utolsó szava meggondolkoztatott, de aztán rájöttem (azt hiszem) a helyes értelmezésre. :) A magad szó ugynis kétértelmű, jelenheti azt is, hogy te egyedül (Tóth Árpád: Magam vagyok nagyon) és azt is, hogy önmagad. Először az első veriációra gondoltam, ezért lepődtem meg. De aztrán rájöttem, hogy azt akarod  közvetíteni, hogy a Kedves nem lehet már önmga a Te szereteted nélkül. :) Nagyon szép, formailag is kitűnő vers! Gratulálok!

hzsike képe

Elvarázsoltál ezzel a gyönyörű verseddel, kedves Tibor.

Nekem nem volt kérdés az, (remélem jól érzem) hogy az utolsó sorodban a "magad", az "önmagad" szóra utal. Nem arra, hogy nélkülem nem lehetsz magányos, vagy egyedül, hanem  arra, hogy nélkülem nem lehetsz Te magad, önmagad, csak velem, hiszen a részemmé lettél, mi együtt vagyunk, lehetünk, csak egyek.

Nagyon tetszett, el is vittem, ha nem baj!

Szeretettel gratulálok!

Zsike :)

Mysty Kata képe

 Művészet teszi a szerelemet! Gratulálok Remek ez!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

vati képe

Kedves Alkotótársaim, köszönöm, hogy olvastatok, kicsit el is mosolyodtam a nem létező bajuszom alatt, amint láttam ezt a kedves kis vitát az utolsó szó értelmezése körül. Valamiképpen ki kellett fejeznem a saját felfogásomat szeretetről, szerelemről, igazi párkapcsolatról, s jóleső érzés, hogy mindannyian a vers értelmének a "közepébe" találtatok. E kifejezésnek a legjobb módját abban láttam, ha a képzeteket egymásba vibráltatom: Ha tükörbe nézek, a saját arcom helyén a Te arcodat látom, szemem helyén a Te szemedet, és annak a tükrében látom csak meg magamat. (Jóska ezt nagyon szépen fejtette ki.) Az utolsó szó  – szándékom szerint – úgyanígy kapcsol vissza ide. Nem egyik vagy másik, hanem mindkét értelme vibráljon egymásba, hiszen fizikai síkon együtt vagyunk este, éjszaka, közös az ágyunk, asztalunk, aztán eljön a reggel, fizikai síkon mindketten megyünk a magunk dolgára, de lelki síkon magamban viszem Őt is, ahogy lelki síkon magában hordoz ő is engem. Csak a lénye magamba forrasztásával vagyok egész, ha fizikai síkon egyedül vagyok is, lelki síkon bennem van Ő, s akkor nem vagyok magamban, ahogy Ő sincs egyedül, ha a lelkében benne vagyok. Testi és lelki egység, harmónia nemcsak a fizikai együttlétben, hanem a fizikai távollétben is. Vajon létezik ilyen harmónia? Tanúim vannak rá: létezik. Szeretettel mindannyiótoknak... :) 

Varga Tibor

M. Karácsonyi Bea képe

Szépséges líra, gratulálok.

vati képe

Köszönöm, Sea!

Varga Tibor

Nagy élmény volt olvasni. Gratulálok!

vati képe

Neked is köszönöm!

Varga Tibor

Csilla képe

Gyönyörű találkozás ("mint hangjegyekre a dalok") és egybeolvadás. Nagy öröm volt olvasni is! :)