Jelenlegi hely

Mi ketten egy

Beküldte vati - 2013, október 25 - 21:59

Tükörbe nézek – te nézel vissza rám.

Két csillagodban ott vagyok.

Létemnek aranyló alkonyán

úgy leltem magamra benned,

mint hangjegyekre a dalok.

Mint mikor harangok énekelnek,

torkomból úgy szólal szavad,

s míg vélem itt e földön élsz,

nélküled nem vagyok egész,

nélkülem nem lehetsz magad.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 26 - 10:24

Permalink

Kedves Tibor! Az ember

Kedves Tibor!

Az ember életének delén is megtapasztalhatja a szerelmet, két éve én sem gondoltam, hogy meglelem az igazit.

Remélem jól értelmeztem a versedet, kedves Tibor. Nagyon tetszett a vers.

Szeretettel Dyona

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2013, október 26 - 11:40

Permalink

A tartalomhoz ritkábban szoktam hozzászólni, inkább a formához, stilisztikához, verstechnikához. Itt a vers utolsó szava meggondolkoztatott, de aztán rájöttem (azt hiszem) a helyes értelmezésre. :) A magad szó ugynis kétértelmű, jelenheti azt is, hogy te egyedül (Tóth Árpád: Magam vagyok nagyon), és azt is, hogy önmagad. Először az első veriációra gondoltam, ezért lepődtem meg. De aztrán rájöttem, hogy azt akarod közvetíteni, hogy a Kedves nem lehet már önmga a Te szereteted nélkül. :) Nagyon szép, formailag is kitűnő vers! Gratulálok!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hzsike

2013, október 26 - 13:50

Permalink

Elvarázsoltál ezzel a

Elvarázsoltál ezzel a gyönyörű verseddel, kedves Tibor.

Nekem nem volt kérdés az, (remélem jól érzem) hogy az utolsó sorodban a "magad", az "önmagad" szóra utal. Nem arra, hogy nélkülem nem lehetsz magányos, vagy egyedül, hanem arra, hogy nélkülem nem lehetsz Te magad, önmagad, csak velem, hiszen a részemmé lettél, mi együtt vagyunk, lehetünk, csak egyek.

Nagyon tetszett, el is vittem, ha nem baj!

Szeretettel gratulálok!

Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mysty Kata

2013, október 26 - 15:48

Permalink

Művészet teszi a szerelemet!

Művészet teszi a szerelemet! Gratulálok Remek ez!Kata

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

vati

2013, október 26 - 19:49

Permalink

Kedves Alkotótársaim,

Kedves Alkotótársaim, köszönöm, hogy olvastatok, kicsit el is mosolyodtam a nem létező bajuszom alatt, amint láttam ezt a kedves kis vitát az utolsó szó értelmezése körül. Valamiképpen ki kellett fejeznem a saját felfogásomat szeretetről, szerelemről, igazi párkapcsolatról, s jóleső érzés, hogy mindannyian a vers értelmének a "közepébe" találtatok. E kifejezésnek a legjobb módját abban láttam, ha a képzeteket egymásba vibráltatom: Ha tükörbe nézek, a saját arcom helyén a Te arcodat látom, szemem helyén a Te szemedet, és annak a tükrében látom csak meg magamat. (Jóska ezt nagyon szépen fejtette ki.) Az utolsó szó – szándékom szerint – úgyanígy kapcsol vissza ide. Nem egyik vagy másik, hanem mindkét értelme vibráljon egymásba, hiszen fizikai síkon együtt vagyunk este, éjszaka, közös az ágyunk, asztalunk, aztán eljön a reggel, fizikai síkon mindketten megyünk a magunk dolgára, de lelki síkon magamban viszem Őt is, ahogy lelki síkon magában hordoz ő is engem. Csak a lénye magamba forrasztásával vagyok egész, ha fizikai síkon egyedül vagyok is, lelki síkon bennem van Ő, s akkor nem vagyok magamban, ahogy Ő sincs egyedül, ha a lelkében benne vagyok. Testi és lelki egység, harmónia nemcsak a fizikai együttlétben, hanem a fizikai távollétben is. Vajon létezik ilyen harmónia? Tanúim vannak rá: létezik. Szeretettel mindannyiótoknak... :)

Varga Tibor