Miért, miért...

Mysty Kata
Miért, miért...

A Nap helyére miért vágynál...
a helyében csak szabódnál,
ott látnád-e inkább magad!?
Korongra égnek a szavak.

Nem a fénye, de sugara
lehetsz, - csak maradj!
Szereteted melegét add,
de ne várd, hogy visszakapd!

A Hold pályáját miért futnád,
éjeken át kufárkodnál...
Uralkodnál sötét mezőn
- csillag-nyáj közt pásztor-sellő?!

Ragyogj inkább tenger tükrén ...
szívörömért - vízi tündér!

Még nincs itt....

Temető a föld,
temető a völgy, a kút.
az élet elfut....
 
Temető a vágy,
temető az ágy...
Nincs kiút,
bármerre futsz!
 
Temető a szív,  temetőbe hív,
 Temető a rím...
a végre hív....
Mindent visz...
 
Temető az ég, temető a rét,
temető a híd...
Földbe temető ember-mező...
az élő is halott...
Még nincs itt a Feltámadott!

Háború

Nincs arca, csak sarca.
Áldozattal kárhozatba,
veszteségbe, visz pokolba!
  Vesztessé tesz, - a veszteség nem kevés!
 A gyász nő, nincs vetés,
   se aratás....
de vigad, kacag
a halál. 
A gonosz tetterős,
 gyűlölet tetőz,
megfertőz!

A "Ne ölj"
parancsát megszegő
talpon áll...
 a bűn ténye élve jár,
métely s halál vár.
Ó jaj, mennyi vérontás!
A bűnös ártatlan,
  tékozló,  álmatlan!?
  Nincs felelős...
 - csak "fele hős!"

Lépj az őszbe!

Mysty Kata
Lépj az őszbe...


Kacagj a Napba,
foglald aranyba…

Lépj be az őszbe,
"félszed" legyőzve..

Lesd meg a ravaszt,
Várd ki a tavaszt!

Madár dala száll
szíved kalapál…

Várj ott egy vadra,
szerelemmagra.

Várj csak egy magra…
szerelem-vadra!