Mint a gyermekkori telek...
Beküldte lnpeters - 2016, december 18 - 23:30
Mint a gyermekkori telek;
Csikorgó hó, szürke hideg.
Régi tél emlékezni kér:
Mint egykor - fekete-fehér.
Jeges úton csendben mulat
A régi avitt hangulat.
Mint a gyermekkori telek;
Hallgat a világ - reszketeg...
Szőrös a füle a fagynak,
Fehér tetők bólogatnak.
Ködös, jégbordás udvarok;
Kertek alján Múlt vigyorog.
Mint a gyermekkori telek;
Köznapi remény enyeleg.
Egykori fagyok emléke;
Csendes, szürke lelki béke...
A Múlt kopott kabátjába
Van a Jövő titka zárva...
Ádvent csendességgel pereg...
Mint a gyermekkori telek.
Hozzászólások
Haász Irén
2016, december 19 - 13:42
Permalink
Ó, jaj. De volt azokban a
Ó, jaj.
De volt azokban a régi szürke telekben fény és szín is...!
Sőt, egyre szebbek...:)))))))