Mint büszke fény

 
Csak ülj velem ma, ülj velem ma némán, 
mint büszke fény a hóhegyek taréján,
akár a gyermek, úgy ölelgess körbe, 
az éjszakákat föld alá söpörve.
 
Gyönyörködjön, ki lát, s az új zenitre
legyen ma szívünk húrja felfeszítve,
maradjon minden gond és minden lárma
a vén, csörömpölő időbatárra.
 
Míg arcodnak barázdáit becézem,
te, életem, halálom, fél-egészem,
erős vihar van készülőben – súgod –,
de csak szoríts, mint büszke fény a csúcsot.
 
 

Hozzászólások

Lenyűgöztél, egészen...

hzsike képe

Magával sodort, gyönyörű a versed, Csillám. Szeretettel gratulálok! :)

Csilla képe

Örülök, hogy itt voltatok! :)  Köszönöm Mindkettőtöknek!

 

hubart képe

Gyönyörű vers, többször elolvastam, mert imádtam. Gratulálok! :) 

Csilla képe

Örömmel hallom! :-) Köszönöm szépen, Feri!