Mint langy déli szél
Mint langy, déli szél,
mely fákat simítva égig ér,
úgy ölelt át minden szép szavad,
szívembe ültetve reménytelt tavaszt.
S a rám hintett édes kegyelet,
mint virágot ringató lágy kikelet,
adott éltető - szenvedőn-szerető -
gyönyört ígérő, teremtő erőt.
És enyém lett e boldog varázs,
a vággyal telt mindenség, az egész világ!
Nem kérdeztem meddig tart
- az áldott áhítat, mely mindent átitat -
de tudtam, már nincs kegyelem: e szerelem
lesz végzetem, éhem, kenyerem.
Mindegy mennyi volt igaz,
- nem számít - hisz nékem adtad azt,
s én hittem - akartam, hogy higgyem -
kétségem nincsen.
Az is mindegy már, hogy úgy lebbentél tova,
mint, ahogy a sors sodort akkor oda,
ahol rám találtál - s csak szótlanul álltál -
hosszú böjt után égi édent vágytál.
Ne hidd kedves, hogy semmit nem adtál,
ne hidd, hogy adósom maradtál,
engem így, még nem szeretett senki sem,
s hogy valaha szeretne, nem hiszem.
Te voltál nékem a mindenem;
oltárom, imám, az Istenem.
Köszönöm neked, s tudd:
szívem már örökre Tied.
S ha néked mégsem kell,
engem már az sem érdekel,
de szerelmem míg élek,
előtted térdepel.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, április 8 - 20:45
Permalink
Fejet hajtok , bókok
Fejet hajtok , bókok nélkül, átérzem szavak nélkül!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, április 9 - 13:08
Permalink
Köszönöm szépen kedves Katám,
Köszönöm szépen kedves Katám, örülök, hogy elolvastad. Szeretettel látlak mindig:Zsike:)
barnaby
2013, április 9 - 07:42
Permalink
Nem tudok semmi értelmeset
Nem tudok semmi értelmeset hozzáfűzni, annyira a hatása alá kerültem a versednek.
Írigylem azt, akihez szól ez az áhitat, vallomás...Gratulálok kedves Zsike, szeretettel olvastalak:B:)
hzsike
2013, április 9 - 13:09
Permalink
Köszönöm szépen a látogatást,
Köszönöm szépen a látogatást, a kedves szavaidat Barna. Örömmel láttalak itt:Zsike:)
M. Karácsonyi Bea
2013, április 9 - 09:14
Permalink
Kalapom emelem a vers
Kalapom emelem a vers szépsége iránt.Elringatott.Csodás.
hzsike
2013, április 9 - 13:10
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett a vers, kedves Sea. Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)
Della
2013, április 9 - 16:14
Permalink
Kedves Zsike! Ismét
Kedves Zsike!
Ismét elvarázsoltál!
Beállok csodálóid sorába!
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Maria
hzsike
2013, április 9 - 19:07
Permalink
Kedves Maria! Nagyon örülök,
Kedves Maria! Nagyon örülök, hogy Neked is tetszett a vers. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.Nagy szeretettel fogadlatak most is:Zsike:)
Schvalm Rózsa
2013, április 9 - 19:45
Permalink
Gyönyörű kedves Zsike,
Gyönyörű kedves Zsike, Szeretettel gratulálok! Rózsa
hzsike
2013, április 10 - 09:02
Permalink
Kedves Rózsám! Örölük, hogy
Kedves Rózsám! Örölük, hogy tetszett a vers. Köszönöm szépen, hogy meglátogattál.
Szeretettel látlak mindig:Zsike:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 10 - 10:32
Permalink
Kedves Zsike! Már egyszer
Kedves Zsike!
Már egyszer olvastam de elszorult billentyűim torka...most már jobb. Gyönyörű, mélységekkel teli versedtől.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, április 10 - 10:40
Permalink
Kedves Dyona! Köszönöm szépen
Kedves Dyona! Köszönöm szépen a kedves szavaidat, a látogatást. Örülök, tetszett a vers.
Szeretettel fogadtalak Téged is:Zsike:)
hubart
2013, április 10 - 14:20
Permalink
Második napja készülök írni
Második napja készülök írni ehhez a gyönyörűséghez, de nem akartam közhelyekkel elbagatelizálni a hozzászólásomat. A tartalom magáért beszél, nincs benne semmi megfejteni, "dekódolni" való, a gyönyörű választékos költői nyelvezet mindent elmond, amit az érző, érzékeny asszonyi lélek súg neki. A formakincs az, ami ezt a csodát közvetíti. Olvasva úgy lüktet, mint az emberi szív, pedig nem a klasszikus időmértékes, és nem is a megszokott ütemhangsúlyos. Talán ez a két ritmusféleség egyszerre érvényesül benne ösztönösen, zsigerből. Városom szülötte, Zelk Zoltán mondta azt, hogy ő úgy költő, ahogy rigó a rigó - itt is valami olyasmit érzek, hogy távol áll a vers mindenfléle mérnöki megtervezettségtől, olyan természetesen hullámzik, árad, mint a hegyi patakok vize. Még a sorok sem azonos szótagszámúak, és talán épp ez teszi annyira természetessé ezt az áradást. Minden versed egy újabb kellermes meglepetés, ez talán a többinél is értékesebb, annyira szép és egyedi. Fogadd nagy gratulációmat! :)
hzsike
2013, április 10 - 20:09
Permalink
De jó, hogy vártál vele Feri!
De jó, hogy vártál vele Feri! :)
Annyira szépet írtál, hogy szerintem ez a versen is túltesz.
Gondolkodtam azon, hogy feltegyem-e, pontosan a viszonylagos "szabálytalanságáért, de mostmár nem bánom. Ha jön az érzés, írni kell, és ez akkor jött, és én csak írtam, írtam, amit, és ahogyan éreztem. Egyetlen szót sem javítottam, vettem ki, vagy tettem hozzá.
Valóban úgy van, ahogyan érzed, írod; ez egy természetes, "spontán" vers, nem sokat gondolkodtam rajta. Mint egy szép beszéd, amit a kedvesedhez intézel, vagy mint egy szép levél, amit neki, vagy róla írsz...
Köszönöm szépen a figyelmedet, és ezt a szép kommentet, kedves Feri.
Szeretettel:Zsike