Monsieur Junckernek Erdély elcsatolása ünnep

Neki talán ünnep,
A hullarablás,
Nekünk nem az;
Juncker úr rablónak végszavaz
Sután,
Bután,
Mint vén ripacs egy üveg bor után...

Neki talán ünnep,
Nekünk nem az;
Még területrablásnak is pimasz,
Közönséges árulás,
Nem egyéb.

Hadat üzenni aki már nincs, annak
(Hol voltak már a központi hatalmak?),
És ennek ürügyén
Szerződést szegve
Egy kivérzett országot lerohanni
Mióta érték, kedves Juncker úr?

Nem aranysarkantyús lovag a győztes,
Csak más bajának haszonélvezője;
Mindkét féltől területet kapott,
Akit lehetett, elárulta már,
Akit eddig nem,
Azt majd
Ezután...

Előbb hazugság,
Majd fosztogatás,
Gyilkosság,
Rablás,
Alpári erőszak...
Szemet hunyt fölötte
A "béke" sok álságos bajnoka..
Önnek ünnep -
Nekünk tragédia.

És Európa?
Rossz statiszta volt,
Janicsárt jutalmazó grand seigneur;
Cilinder-aggyal,
Vígan szivarozva,
Hogy véget ért a hosszú harci hajsza,
Nem volt eszénél
Csak Clemenceau bajsza...

Egyesülés...
Eredeti, mint bajszos Mona Lisa,
Csak rondább annál...

Juncker úr, ön,
Mint vén zupás,
Antantszíj-erkölcsökkel ünnepel,
Koccintson hát.
Az igazság - teher,
Amit ön nem bír el...

Koccintson győztesekkel,
Hódítókkal,
Ne féljen, hogyha elszólja magát...

Szítottak viszályt itt már mások is,
Mi tudjuk, hogy
A hódító hamis,
Hazug,
Kegyetlen
És istentelen.

Nem számít,
Mit kotyog,
Mit ünnepel,
Mert végül
Békét teremtünk itt mi maga nélkül
Románok,
Magyarok,
S a többi nép...
Ez a világ még félig-meddig ép,
Más, mint az öné, Szegény Juncker úr...


Koccintson győztesekkel,
Hódítókkal,
Ne féljen, hogyha elszólja magát...
Már úgyse számít...
Csak bátran,
Kedves Juncer úr,
Jó éjszakát!