Munkadal

Dolgozom a kertben, bár alig lesz haszon:
nagy volt a szárazság ezen a tavaszon,
ám az anyaföldnek virulni, élni kell,
ha ápolt, gondozott, az bizony fél siker.

Az inak feszülnek, táncolnak az izmok,
jól halad a munka, ha a kéz nem piszmog.
Akit nem fűt a láz, sikerre nem vezet,
annak az élete sosem lesz rendezett.

Testemet parlagon heverni nem hagyom,
míg bírja két karom, ne lepjen el a gyom.
Hajlok jobbra, balra, a csípőm rengve ring,
ha renyhén henyélek, a vérem nem kering.

Levegő balzsamoz, élednek zsigerek,
fülembe biztató madárdal  csicsereg.
Ingyen szolárium – lesülök a napon,
Isten szalonjában ezt bónuszként kapom.

Amikor szép rendben haladnak a dolgok,
nappal elfáradok, de az estém boldog.
Ha a test kint mozog, örül bent a lélek,
hogyha így folytatom, százhúsz évig élek. 

Ha mégsem, kicsit még elidőz emlékem:
Lakott egy félnótás ezen a vidéken,
küzdött, bár nem jutott előre egy araszt,
nemcsak modorában volt rátarti paraszt!