Múzsák és szerelmek: Karinthy Frigyes

Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista - holott tulajdonképpen filozófus volt.

Karinthy Frigyes (1887 - 1938)

„A humor a teljes igazság” - jegyezte fel Karinthy. Később, az Ascher Oszkár által megtalált, utolsó noteszába a következő keserű sorokat írta: „Úgy használnak engem, mint a krumplit Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják.” Karinthy Frigyes egész életében a nagy mű, az enciklopédia megalkotására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégis az apró, a látszólag mellékes, a kényszerből született művekkel alkotott, kitágítva a magyar nyelv ábrázolási, megjelenítési lehetőségeit.

Szerelem!

Mielőtt megülnők halotti torát, vagy négertáncot járnók sírja fölött...

Szerelem!

Mi az?

Tizenkét kötetben talán lehet rá felelni. De egy mondatban - meghatározni?

A tudomány szótárában ahonnan a meghatározások születnek, nem szerepel ez a szó. A tudomány vágyról beszél és vonzalomról. De mindenki tudja, hogy más dolog valamit szeretni, más dolog vágyni rá.

Szeretni - ez valami egészben magyarázhatatlan, magátál értetődő érzés, olyan, mint a posztulátumok a geometriában.

Vágyni - megszüntetni valamit, azzal, hogy magamévá teszem.

Fontos az, hogy e kettőnek semmi köze egymáshoz egyébként.

A szerelemben esik össze a kettő, mintahogy víz lesz az oxigénből és a hidrogénből, anélkül, hogy hidrogén és oxigén bármiben is hasonlítanának egymáshoz, vagy ami lesz belőle: a vízhez.

Vegyület és nem keverék. A magyar nyelv zsenialitása (más nyelv nem ismeri e szabatos megkülönböztetést) szeretetnek nevezi az összetevők egyikét, az eredményt, más szóval; szerelemnek..

Szerelmesnek lenni tehát annyit jelent, hogy szeretem azt, akire vágyok és vágyom arra, akit szeretek. Ha szeretek valakit, de nem vágyom rá, az nem szerelem és nem szerelem az se, ha vágyok valakire, de nem szeretem. Oxigén nem víz és a hidrogén sem víz, csak a kettő együtt. S amilyen nevetséges, tudákos nagyképűség víz helyett hákettőót mondani, épp olyan nevetséges a szerelem «lényegé»-t akár a vágyban, akár a szeretetben keresni, lévén a szerelem «lényege» nem vágy és nem is idealizálás és nem epedés és nem nyavalygás s nem holdvilág és udvarlás és szenvedés - lévén a szerelem lényege az, hogy két ember vággyal szereti egymást, szerelmesek egymásba, amihez nem kell se korszellem, se alkalmas körülmények, még költészet se kell, csak az élet élésének az a bizonyos lehetősége, amelynek hőfokánál két különböző elem, vágy és szeretet, egymással egyesül.

Nem érnek rá szerelmesnek lenni? Mintha azt mondanád: nem érnek rá születni vagy meghalni.

----Nincs divatban a szerelem?

A te dolgod, költő, nem az, hogy ezt megállapítsd, hanem hogy újra divatba hozd.

Úgy, ahogy van. Az egészet, nem alkatrészeit. A szerelem alkatrészei, külön-külön ártalmas mérgek lehetnek, - ki merészelne ezeknek hatásáról ítélni a szerelem fölött? Strindberg és Wedekind csakˇa vágyat mutatták meg belőle. A vágy, magában, éget és pusztít - de éppenúgy tönkre sorvaszt, elgyengít és megpuhít a ködös ábrándozás, wertherkedés, sótlan és vértelen «gyengédség» lélekkeresés.

Ne mindig csak epedésről - ne mindig csak önfeláldozásról, ne mindig csak féltékenységről.

Ki mondta nektek, hagy a szerelem szenvedés, azért, mert szenvedést találtatok a holt szerelem boncolása közben?

Hullát boncoltatok.

Pályakezdetének fő vonásai

Karinthy Frigyes 1887. június 25-én született Budapesten. Édesapja, Karinthy József gyári tisztviselő. A család meglehetősen nehéz körülmények között élt, zilált anyagi viszonyok szorítójában. Karinthy József bohémiára hajlamos ember volt; fürge szellem, filozófiában, irodalomban járatos.

Frigyes Budapesten végezte iskoláit, az ötödik kerületi állami főreálban, illetve a Wesselényi utcai polgáriban. Érettségi után a műegyetemre iratkozik be, de vizsgáinak nyomát nem találjuk. Fiatalon, szinte gyerekfővel kezdett írni: naplót vezetett, melyet rajzokkal illusztrált; majd hosszabb műve is megjelenik: Nászutazás a föld középpontja felé címmel a Magyar Képesvilág című lapban, 1902 végén, tizenöt éves korában. Néhány zsengéjét leszámítva, rendszeresen 1906-tól publikál, számos lapban, így Az Ujságban, a Budapesti Naplóban, a Borsszem Jankó című szatirikus vicclapban, majd a háború kitörése idején a Budapesti Hirlapban.

1906 táján kerül kapcsolatba Kosztolányival; szövetségük egyetemista barátságnak indult. Karinthy, mint egyik önéletrajzi feljegyzésében olvashatjuk, Négyesy László stilisztikai szemináriumait is látogatta, önálló dolgozatként Reviczkyről szóló tanulmányát olvasta fel.

Roppant termékeny újságíró volt. Verseivel és novelláival a Nyugatban jelentkezett: a folyóiratnak haláláig munkatársa maradt, s e nagyszerű műhely első nemzedékének nagyjaihoz számított.

Első komoly sikerét az előbb lapokban közzétett, majd kötetben először 1912-ben megjelent Így írtok ti irodalmi paródiáival aratta. Pályájának természetes indulása volt az irodalmi karikatúra. Az irodalom lehetőségei érdekelték: hogyan írnak az írók és hányféle módon lehet írni. Paródia sorozata voltaképpen az irodalom lehetséges formáinak végigpróbálása és leleplezése - írta róla Babits. Az Így írtok ti a pályakezdés szempontjából az irodalom iránt forduló érdeklődést jelzi. A társadalom egy bizonyos - jobbára polgári rétege - kíváncsisággal figyelte a művészeti közéletnek azt a felbolydulását, melyet a Nyugat megjelenése s új írónemzedékének feltűnése kavart. Ady feltűnése, híre még a kevésbé tájékozottakban is elültette azt az érzést, hogy itt irodalmon túli jelenségek törnek fel, s az új, elátkozott (ráadásul nem is politikai programmal dolgozó) magyar irodalom: valószínű előfutárja {358.} Magyarország megkésett, de most már nem sokáig halasztható, szociális átalakulásának (Ady).

Az irodalomnak ez a közérzet adott új és eddig nem ismert fontosságot - harc folyt a betűk világán belül, egy konzervatív és megújhodást áhító áramlat között. Az Így írtok ti jelentősége és sikerének titka: hogy az érdeklődés tárgyát, az irodalmat meghitt közelségbe hozta, mint létező s fontos jelenséget tárgyalta, stíluskérdéseket állított középpontba.

A stílus pedig áruló jel volt abban az irodalmi közéletben, mely - Ady szavával - nem csupán politikai programmal dolgozott. Sokak számára ez volt a látható és tetten érhető különbség a konzervativizmus és az új között.

Az irodalom mint téma: felfedezés és állásfoglalás volt. S amellett, mint Babits megfigyelte, lehetőséget adott egy fiatal írónak műfajok és stílusok próbájára is. Karinthy élményvilága nem volt elsődlegesen valóságihletű: gondolat-rendszerek, filozófiák, a logikum segítségével kikövetkeztetett helyzetek termékenyítették meg fantáziáját. Az egész jelenségben volt valami elvont és kísérletszerű - állapította meg írói természetéről Kardos László. Munkásságára jellemző ... valami matematikai egyetemesség és a környező tapasztalati világtól függetlenedni törekvő filozóf humanitás, de ami legmélyebb írói izgalmainak, szemléleti vívódásainak a mélyén, szelleme termékeny magjában lappang, az éppenséggel arra a társadalomtörténeti pillanatra vall, amely a Karinthy-művek szülőágya volt.

 Karinthy - már az első Görbe tükör megjelenése idején - a gondolat kifejező eszközévé emelte a humort; irodalmi rangot adott ennek a szemléletmódnak. Jelentkezése megváltoztatta azt a paradox helyzetet, hogy kiváló íróinknál a humor művelése maradt a periférián, s csak a jelentékteleneknél kerülhetett az életmű középpontjába (pl. Lovászy Károlynál

A társadalomtörténeti pillanat Karinthy számára a Nyugat mozgalmával egyidőben jelentkező s annak részeként is kibomló intellektuális megújhodás volt. A gondolat és a gondolkodás becse növekedett meg: és a logika, a természettudomány helyet követelt a szépirodalmon belül is. A Nyugat mozgalom szellemi vezetői, bármily aforisztikusan gondolkodtak: nagy szenvedéllyel művelték a filozófiát. .........................................................................................................

1912-ben, az Így írtok ti évében már két novellás kötete, egy apró szösszeneteket tartalmazó cikkgyűjteménye s egy csokorra való humoreszkje jelenik meg (Esik a hó, Ballada a néma férfiakról, Együgyű lexikon, Görbe tükör); a kötetek között mintha műfajt is váltana, s egyetlen esztendő összefoglaló termésében jelezné, milyen sokirányú és gazdag, változatos és többrétű lesz a pályája.

Karinthy az első, igazi humorista a huszadik század magyar irodalmában - ez feltűnésének harmadik jelentősége. S abban az értelemben, hogy számára {359.} a humor látásmód, alapállás, szemlélet: a groteszk minden munkájában jelen van.

A humoreszkek népszerűségét, a paródiák kelendőségét a századvég készítette elő. Megannyi író kirándult a humor birodalmába - s volt, akinél már jelentős helyet is foglalt el az életműben, í

 „Csakhogy az ő irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok, a bírálatok legnemesebb fajtájából valók: az alkotást nem fogalmakkal és elméletekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen…. Ő a szó hétköznapi értelmében sohasem „utánoz”: nem egy regényt vagy egy verset figuráz ki, hanem az egész mű, az egész művészet velejét. Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében, akár jó a jó versekben, mindig kiszökken egy részlet, mely mintegy vezérdallama mondanivalójának, s valahova messzebbre mutat. Ez a részlet jelképpé válik. Elgondolkoztat bennünket, és megdöbbent. Leleplez valamit, amit addig nem láttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja, oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül - elolvasásuk után is - távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunk volna, és kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.” (Kosztolányi Dezső)

 Forrás: http://www.vers.hu/evfordulos-koltok/karinthy-frigyes/karinthy-frigyes-eletm

 Munkássága: 

              1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét.

1910-ben kezdődött idillje Judik Etellel, a színésznőt férje haragja elől 1912-ben Berlinbe szöktette; 1913-ban kötöttek házasságot, 1914-ben születte meg fiúk, Gábor

A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz 1914 című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba 1915 című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel 1916 című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem.

1918-ban a spanyolnátha áldozataként harminckét éves korában meghalt felesége. A tragédia után visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” - írta le a baljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatok is meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták.

1920-ban feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb, korábban orvosi tanulmányokat folytató Böhm Arankát, aki - Judik Etelhez hasonlóan - Karinthy miatt vált el előző férjétől. 1921-ben született meg gyermekük, Ferenc.

Karinthyné Böhm Aranka A húszas-harmincas években létezett azonban olyan női társulás is, amely a környék alapján szerveződött. Egymás közelében lakó barátnők, hol férjükkel, hol barátjukkal, aktuális udvarlójukkal az új értelmiségi központ körzetében ütötték fel tanyájukat. A Lágymányos újmódi vidéke volt ez, már nem a patinás, régi Buda, hanem rohamosan fejlődő, a város szívéhez közeli negyed. Itt élt Böhm Aranka és barátnőinek köre: Klug Böske, egy futballbíró neje, Kondor Lívia és Guthi Erzsi, a népszerű színpadi szerző, humorista Guthi Soma lánya, aki később Devecseriné Guthi Erzsébet néven megírta emlékezéseit, s nem mellesleg Devecseri Gábor édesanyja is volt. Az ideggyógyásznak készülő Böhm Aranka, Karinthy második felesége zajos társasági életet élt. „Nagy házat vitt”, ahogy akkoriban mondták, a takarékosság és előrelátás fogalmát enyhén szólva mellőzte. A lakás, mint afféle városi menedékház, szinte szakadatlanul, még késő éjjel is üzemelt, a legváratlanabb vendégek sem jöhettek rosszkor.

Aranka temperamentumos, erős egyéniség lévén, cseppet sem tűrt beleszólást életvitelébe. Nyílt titok volt, hogy udvarlókat tart, köztük az egyik leghosszabb, legmélyebb kapcsolata Déry Tiborral alakult ki. (Szerelmük hajnalán randevúztak Cecil mama egyik esti fogadásán is.) A barátnők és azok barátai természetesen mindent tudtak, Aranka gyakran panaszkodásba rejtette kérkedését, férje féltékenységét. Máig megfejthetetlen feladvány, vajon annyi vita, veszekedés, félrelépés mellett mi tartotta össze Karinthyt és Arankát, az állandósult csetepaték ellenére miért nem hagyták ott egymást?

Anélkül, hogy a rejtélyre egyáltalán megkísérelnénk a választ, az ügy bonyolultságát illusztrálandó, érdemes figyelembe venni azt a játékos példát, melyet Devecseri Gábor jegyzett fel, s amely legalább részben segít megérteni két ember minden érzelmi válságot átvészelő, különös összetartozását. A könyvsikert jelentő Így írtok ti mintájára az író felesége nemegyszer rögtönzött a Karinthy-házban amolyan élő karikatúrát, paródia-előadást. 

Dobozokkal és zuhogó zászlókkal

Temessetek el: katona voltam.

Ifjú hajam ázik a vérben –

Fekszem dacosan és kiraboltan.

Lélekkel, kit viadalba küldtél

Hadúr: – hadakoztam imetten –

De jöttek rám orvul, testtel és hússal:

Lélek voltam, verekedtem.

Hússal fojtottak, testtel gyömöszöltek

Szememre térdeltek, összetiportak –

Gyilkosom kemény, nevető száját

Borzongva láttam még lenni bibornak.

Didergő lelkem nem bírta tovább,

Torkomba szorult bele holtan –

Lukat törtem a fejemen át

Benyúltam érte és kiraboltam.

/Szerelmi öngyilkosság/

Mintha a te kezed vezetné a tollam
    Karinthy Frigyes novelláinak és regényeinek fő témája férfi és nő kibékíthetetlen harca.

                 Bizonyára saját élmények alapján úgy véli, hogy a férfi-nő viszonyban mindig a férfi az elnyomott, a kihasznált, a megcsúfolt.      De hangja nem a nőgyűlöleté, ellenkezőleg: szinte áhítatos leborulás a női nem egésze előtt. Ez hallik ki az alább olvasható levélből is, melyet a titokzatos "G. I."-nek írt 1929-ben.
Sietek, pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod – csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok. Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam,        most  mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

       Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is. Rémes. Hm? Mi? Hogy mi lesz? Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk. „Kérem, Schwarz, beszéljen valamit Karinthy és G… legendás ügyéről. Hát, kérem.

Talán a bécsi levelekből valamit.” Hopp – vigyázni kell. Te drága. Mitől görbült le a szád? Hű vagyok.