Nándorfehérvár egykoron

Beküldte lnpeters - 2020, július 22 - 23:57

 

Nándorfehérvár egykoron
Állt a hősihalál-soron.

Maroknyi keresztény óvta,
A barbárság ostromolta.

Hazakergettük a halált,
Az oszmán áradat megállt.

Nándorfehérvár egykoron
Őrt állott a határokon.

Az egykori szerb főváros
Oszmánokkal volt határos,

Mint Magyarország végvára,
Vaskapuját tűzzel zárta.

Nándorfehérvár egykoron
Győzött gonosz hatalmakon.

Az erőszak kopogtatott,
De hatalmas pofont kapott.

Vérben fürdött az Akarat,
És a Lelkünk - mienk maradt.

Nándorfehérvár egykoron
Erőt vett a barbárokon.

Hódítókat vertünk vissza,
Maradt Identitás,
Haza.

Miatta van
Létünk,
Hitünk;
Ma is miatta létezünk...

Nándorfehérvár egykoron

Őrt állt a Jövő-dombokon.

 

A Magyarság jobbik fele,

Hunyadi és a serege

 

Bátra állott fel a gátra,

Hitet, Jövőt hagyott hátra.

 

Nándorfehérvár egykoron

Oázis volt a homokon.

 

Nem futottunk sors-verembe,

Nem fúltunk történelembe,

 

Hogy Hazánkat szerethetjük,

Azt nekik is köszönhetjük.

 

Nándorfehérvár egykoron...

Szent jel örök példa-soron.

 

Lehet bármilyen túlerő,

Hittel,

Bátran

Legyőzhető.

 

Szent Hazának bátor népe

Nézhet szép Jövő elébe.

 

Nándorfehérvár egykoron

A végzet hiába oson,

 

Ha nem talál gyáva szívet,

A túlerő is megfizet.

 

Hogy távlatot miben lelünk,

Nem idegen súgja nekünk.

 

Csak saját,

Igaz utakon...

Nándorfehérvár egykoron