Néhai vörös csillagok

Beküldte lnpeters - 2021, január 30 - 23:46

Néhai vörös csillagok

Meddő emléke kavarog.

 

Égi felség stilizálva,

Rossz jelképpé degradálva

 

Zászlón,

Sapkán,

Épületen

Megjelent, ha kellett, ha nem.

 

Néhai vörös csillagok;

A Múlt éhes gyomra korog...

 

Világforradalmi dogmák

Már önmagukat siratják,

 

De új "eszme" akad máris;

A sátán ma - liberális.

 

Néhai vörös csillagok

Műanyag mítosza makog.

 

Osztályharcos világbéke

Süllyesztőbe került végre,

 

De a régi szimbólumok

Helyén máris új acsarog.

 

Néhai vörös csillagok

Aurája már nem ragyog.

 

Szenvedések áradatát

Látta miatta a világ.

 

Talán kiderült azóta,

Hogy rossz a doktrína-kvóta,

 

S az édeskés utópiák

Nyomán sosem lesz jobb világ.

 

Néhai vörös csillagok;

Az ateizmus nem csacsog.

 

A doktrínának nincs lelke,

Társa sincs, aki felelne,

 

Csak mindentudó egója.

Útjait makacsul rója,

 

A papír-elvnek nincs vétek,

Nem számít az emberélet...

 

Néhai vörös csillagok

Nyomában szellem sompolyog.

 

Minden modern globalizmus

Forrása a kommunizmus.

 

Aki a nemzetek helyet

Világállamot emleget,

 

Identitást lop, elragad,

És cserébe semmit nem ad.

 

Néhai vörös csillagok;

Az égbolt nélkülük ragyog.

 

A profán emberistenek

Rég semmiben fetrengenek,

 

Leszedték a képeiket,

Hangjukra a Jövő süket.

 

A szerencse ma is forog;

Néhai vörös csillagok...