Néked lopom a csöndet...

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, december 17 - 21:08

 

Édes arcod őrizem,

míg álompor szitál rád;

s néked lopom a csöndet,

hogy féltve ringasson el.

 

Ha majd jegesen fújnak 

a dühödt téli szelek, 

akkor terítem reád

szerelmem örök hitét.

 

 

Hozzászólások

barnaby képe

barnaby

2013, december 18 - 08:03

Szép vers...emlékkönyvbe való.Nem is tudom, ez a "csillagpor" már-már közhellyé avanzsálódik lassan, pedig annyira szép szó...Gratulálok Dyona szeretettel:B:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, december 18 - 09:54

Kedves Barnaby!

Örülök, ha tetszett, formáltam kissé a versen.

Szeretettel Erzsike

hubart képe

hubart

2013, december 18 - 17:07

No de hol itt a csillagpor? :)  Én szitáló álomporról olvastam, ami így, ebben a jelzős szekezetben könnyed és érzékletes megjelenítése a szendergő kedves alakjának. Szép lírai kép, jó vers. 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, december 18 - 17:23

Kedves Feri!

Örülök, hogy tetszett nekem is kedvencem.

Szeretettel Erzsike

hzsike képe

hzsike

2013, december 19 - 13:42

Nagyon szép...

Szeretettel olvastam, kedves Dyona.

Zsike :)