Nélküled

Elfeledett szerelem, valahol lenyugodva a porban.
   Száll tova, messze a kép; élve temetve a mát.
Két szemedet csak a képzeletem fedi fel. Fala átkoz.
   Dobban a szívtelen út, bontva a múlt fonalát.

Jól tudom én, veled elhagy a múlt, keserít a magányom.
   Elsirat, alszik a vágy. S fénye, ha messzire ránt;
Ébredek újra. De kár, mert fekhelyed árva az ágyon.
   Nem leszek én csak egy árny. Porszem, a szél derekán.