Nélküled...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, október 23 - 13:03
Világnyi zaj zörög
emitt a szív fölött,
s hiába szólok én,
a hangom elhal így.
A zaj, ha megmarad,
s a szófolyóm apad,
imám sem ér ma el,
varázsa elveszik.
Bealkonyult, s az est
sötét selyemre fest,
de nékem itt leszel,
s a lelkünk egybeforr.
Hozzászólások
hubart
2016, október 24 - 21:43
Permalink
Szép gondolatok, jó ritmus,
Szép gondolatok, jó ritmus, érdekes rímképlet. Kár, hogy az éj nem cseng össze túl jól a szénnel, de ezen szerintem még javítani fogsz.
Nagygyörgy Erzsébet
2016, október 26 - 13:47
Permalink
Kedves Feri! Köszönöm, hogy
Kedves Feri!
Köszönöm, hogy olvastad, majd gondolkodom rajta, ha találok valamit oda...
Erzsike
zelgitta
2016, október 24 - 22:13
Permalink
Nekem nagyon tetszett..., s a
Nekem nagyon tetszett..., s a kicsengés-remény megnyugtató.
Gratulálok,
B.
Nagygyörgy Erzsébet
2016, október 26 - 13:48
Permalink
Kedves Brigitta! Örömmel
Kedves Brigitta!
Örömmel látom, hogy tetszett, ölellek.
Erzsike