Nosztalgiázik az idő

Nosztalgiázik az Idő,
Szomorú a szél,
Hamarosan lehull majd a
Fákról a levél.

Idő-tenger hullámain
Öreg bárka jár,
Hajdani szent Atlantisztól
Búcsúzik a Nyár.

Birodalom volt. Fél világ
Hajlongott neki,
Végleg ellepték a Mélység
S a Múlt vizei...

Emlékein iszappá lett
Odalenn a sár,
Tiszteletkört tesz fölötte
Majd néhány madár...

Nosztalgiázik az Idő,
Eső szemereg,
Bevették a Nyár egét a
Felleg-seregek.

Idő-tenger hullámain
Elmúlás-sziget,
Régi korok árnyékai
Lent kísértenek.

A Jelen - füstös, rút gőzös -
Bőszen zakatol,
Hamis Múltakat tákolnak
Rajta valahol.

Idő vén hullámaira
Hullik az Eső,
Múlandó csak a dicsőség,
Meg a túlerő.