Jelenlegi hely

Nulla pont

Beküldte Haász Irén - 2013, július 10 - 15:28

Egyre többet s többet tudok
és kevesebbet érek
ifjak szemében, akiknél
még lomhábbak az évek,
mert bombabiztos a hitük,
– hacsak nem jön egy bomba –
hosszan nyúlik még ékköves
útjuk a nulla pontba.

De meglegyintett engem már
a szél, súgott fülembe:
- Az emberélet útjának
felét szórtam öledbe,
kaptál jót-rosszat; gyermeket,
szerelmet, szépet, otthont….
Ne légy mohó. Most már a test
gyarlóságát is ott fogd!

És lesújtott a pillanat,
hogy talpig megremegtem,
s az ólmos nagy csapástól víz
verte ki egész testem.
S azóta jön, figyelmeztet
minden perc, minden óra,
Vigyázz! fogy a poharadban
a bíborszín itóka.

Kenyeredből csak sercli van!
S ahogy fogy ital, étel,
apadt erő, hörgő tüdő
küzd a levegővéttel.
értékét veszti a tudás,
hamu lesz minden kincsem…
Megadja-e, hogy legalább
a méltóságom mentsem?

Hozzászólások

vati

2013, július 10 - 17:34

Permalink

Irénke, ez szép. Nagyon

Irénke, ez szép. Nagyon tetszik!

Varga Tibor

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2013, július 11 - 23:24

Permalink

Nagyon köszönöm, szép estét

Nagyon köszönöm, szép estét szereztél nekem, kedves Tibor!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

ChristinaNadale

2013, július 11 - 09:54

Permalink

Gratulálok a vershez, nagyon

Gratulálok a vershez, nagyon szép! Viszont azt remélem, hogy elmúlt ez a hangulat! :(:)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2013, július 11 - 23:36

Permalink

Krisztina, ez nem egy

Krisztina, ez nem egy hangulat.

Általános jelenség, hogy a fiatal kevesebbre becsüli az idősebbet, és minél szabadosabb, hedonistább egy nemzedék, annál inkább. Nemcsak én érzem így, - sokan. Régen is volt ez, csak talán kevésbé világlott ki, a kötelezően megkívánt tisztelet miatt. Akit megcsapott a "szél", az jobban értékel sok mindent, átrendeződik fontos és kevésbé az, és közelebb kerül a "nulla pont" gondolata. Az ember elmélázik, milyen körülmények várhatják, és megretten a lehetőségektől. Azt gondolom, általános téma ez, nagyon sokakat érint, és sokan gondolkodnak ilyesmin. Mert nagyon nem mindegy, hogyan érünk az út végére. Az emberi méltóság - nem a kivagyiság - az egyik legfontosabb, ami mindenkit megillet, de méltósággal befejezni - az nem mindenkinek adatik meg...