Nyár volt

Nyár volt

Bandukoltam, könyv a kezemben,
múltbéli titkok benne rejtetten.
Ismerős úton járni élmény,
feltört a mélyről ezernyi érzés.

Lángolt a nap a nyári égen,
sugárzón, szikrát vetve a légben.
Gondolat, mint oktalan lepke
fényben repdesve, száguldott szerte.

Árnyas fa tövén megpihentem,
lapozgatva a múltba révedtem.
Egy kicsit gyermek lettem ismét,
vágyva ,idézve szabadság kincsét.

Szarkalábat s pipacsot szedtem,
mint valamikor régen, szertelen.
A gyors idő ám tovaröppen,
s zuhantam a jelenbe megtörten.

Beborult a kék ég, szürke lett,
feltámadt az ősz szele hirtelen.
Messze elszállt felettem a nyár,
életfámról levelek hullnak már.

Levetkőzve földi jelmezét.

elhagyja lelkem világ színterét.

Hazatérve  égi honába,

hepienddel zár majdan a dráma.

Schvalm Rózsa