Nyársirató

H.Gábor Erzsébet
Nyársirató
 
Hol vagy drága nyár, te mézes illatú,
hó takarja már a fáradt réteket,
jó baráttá lett a tarka képzelet,
sátrat vert a bágyadt, szürke mélabú.
 
Messze száll az álmom, fényre vágyna már,
nem jó ez a sápadt, fázós, téli éj -
százszor inkább halj meg, minthogy félig élj!
Körtefán vacog egy árva kismadár,
 
mint, ahogy a szívem, éppen úgy remeg,
fél a vak magánytól, jégbe fagyva vár,
hűtlen párja többé, nem jár arra már.
 
Hogyha sír a lélek, minden egyre megy...
Csöppnyi gomb szeméből gyémánt könny pereg,
s úgy ragyog a gyöngye, mint a csalfa nyár.
 
2017.01.26.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Ezt sem volt egyszerű párás szemmel olvasni...:) Gyönyörű, gratulálok! Én egy kis rigót láttam magam előtt, de majdnem minden madárnak gombszeme van. :)

 

 

hubart képe

Ó, de kedves, hamisítatlan zsikés hangulatú szonett, a nyár utáni nosztalgia valamennyi ízével! :) Szeretettel gratulálok! 

Haász Irén képe

Szépséges!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Mestere vagy a szónak, kedves alkotó...Örömmel olvastam, szép szonettedet.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm szépen az olvasást, a kedves szavaitokat, Csillám, Irénkém, Erzsikém, Feri.

Szeretettel:Zsike :

Mysty Kata képe

Olvastatja magát, sokadjára olvasom , nem lehet elégszer!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm, Neked is, drága Katám. Ölellek.

Zsike :)