Nyarat záró, bús eső

Nyarat záró, bús eső
Zúdul a világra;
Céllal jöttünk mindannyian,
Csak az Idő árva.

Megremeg a levegő
Ősz sóhaja hallik,
Múltak óceánján ezer
Emlék felmorajlik.

Újra tépelődni kell
Ezer jövő-gondon;
Új szeptember-küszködések
Túl a horizonton.

Nyarat záró, bús eső
Tócsák cseperednek,
Nyár-álomból ősz-ébredést
Jósolgat a felleg.

Bágyadtabb a napsütés,
Csak a Remény lángol,
Nagyot kortyol még az ember
Az elhaló Nyárból.

Közönyös a vén Idő,
Eltelik az Élet;
Élve halott emberekre
Les a buta végzet.

Nyaranta vesz pihenőt,
Levegőt az Élet,
Nyarfat záró, bús eső
Emeli a tétet.