Örök emlék

A sárga úton éltem én,

kutatva Ózt, magányosan.

Emlékek ujja nyúlt felém,

kapaszkodott reám, hozzam.

Köröttem láthatatlanul,

csapongva, lélek-ezredek

kerestek Ózt, varázs-tanút,

hogy boldogságot nyerjenek.

Egy úton jártunk együtt és

egyenként, várva éhesen,

hogy egy szívünkre mért ütés

szerelmes társra ébresszen.

Te is tudod, napok, havak

eloszlanak, mint az öröm,

s a boldog óra elszalad,

amint a szívbe beköszön.

De mindörökre megmarad

az út, a perc, a víz, a nap,

mikor először elragadt,

hogy rám nevetni láttalak.