Örökre megfosztottan

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 12 - 20:33

Szívverésemnek halkuló akkordjait nyeli az anyátlan éj,

s bennem visszhangzik az égiek elgyötört seregének sírása.

A csillagok tűleveles ágain hiába tör meg a holdfény,

ha tőled örökre megfosztottan kell, hogy éljem árva életem.

Hozzászólások

Becca

2015, november 12 - 20:59

Nagyon szép lett Erzsike. Pihe-puha, és finom.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, november 13 - 09:14

Kedves Becca!

Köszönöm szépen, hogy itt jártál a versnél.

Erzsike

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2015, november 13 - 00:42

 Ígéretes és igényes stílusa mellett és hatása sem marad el!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, november 13 - 09:15

Kedves Kata!

Örülök, hogy tetszett, ölellek.

Erzsike

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, november 13 - 12:07

Igényes, választékos...:)))

Másképp tördelném...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, november 13 - 13:26

Kedves Irénke!

Köszönöm, hogy olvastad, ez egy faltól- falig vers, ilyenre akartam, lehet, hogy nem jó...

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2015, november 13 - 13:31

Nagyon kifejező pár sor.  Tetszik.:)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, november 13 - 14:02

Kedves Csilla!

Örömmel láttalak szerény versemnél... 

Erzsike