Októberi dallamok

Októberi dallamok,
Ősz kereke nyikorog
Az idő már egyre inkább
A tél felé
Sompolyog.

Idő szalad,
Föld forog,
Emlékezet támolyog;
Fenn az égen az öreg Nap
Haloványan
Mosolyog.

Októberi gyöngyfüzér,
Lüktet szívünkben a vér;
Haloványan érezzük csak,
Hogy az
Élet
Mennyit ér.

Októberi állomás,
Csöndes emlékhámozás;
Némely magaslatról nézve
Minden élet
Látomás.

Októberi kőhalom,
Minden élet
Irgalom;
Örök életű
A Szellem,
De enyészik
Minden profán hatalom.

Októberi levelek,
Sárgulnak,
Vöröslenek;
Hajnalban a
Nosztalgia
Köddel együtt
Csepereg.

Októberi bölcselet
Száll a szürke ég felett;
Ha a világ
Egyre butább,
Nem jelenti
Hogy az Isten szendereg.