Októberi horizont
Beküldte lnpeters - 2013, október 21 - 23:43
Októberi horizont
Bújik el a ködbe;
Megvan még, ha nem is látjuk,
A távlat,
Örökre.
—–
Zörög, barnul a levél,
Recsegnek a léptek;
Azok ültették a fákat,
Akik hajdan éltek.
——-
Október perlekedik,
Köd lapul a hegyre,
Hiteket és reményeket
Eső veri egyre.
——-
Októberi horizont,
Halvány, messzi, kényes,
A kiverekedett jövő
Tompa, mégis fényes.
—–
Októberi ég alatt
Múlt parazsa éget;
Holtak által szent jövőre
Kötelez az Élet.
Hozzászólások
hzsike
2013, október 22 - 11:00
Permalink
Csodaszép! Szeretettel
Csodaszép!
Szeretettel olvastam itt is: Zsike :)
Haász Irén
2013, október 22 - 17:44
Permalink
Ugyanabban a gondolatkörben
Ugyanabban a gondolatkörben mozogni, mégis ezerféleképpen mondani el a tartalmat , és mindig jól, érdekesen - ez külön tehetség egy költőnél. Fantasztikus.
Gratulálok hozzá.
M. Karácsonyi Bea
2013, október 22 - 22:33
Permalink
Szépséges, nagyon jó volt
Szépséges, nagyon jó volt olvasni.
lnpeters
2013, október 22 - 22:41
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2013, október 22 - 23:26
Permalink
Jó "októberes"!
Jó "októberes"!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
stapi
2013, október 23 - 20:14
Permalink
Így van... Azaz így lenne
Így van... Azaz így lenne illő.
lnpeters
2013, október 23 - 21:21
Permalink
Így bizony - köszönöm!
Így bizony - köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)