Őrizlek

Őrizlek, mint bíborát a hajnal,
mint fény-ragyogást a lenyugvó nap,
mint harmat-gyöngy eső a szivárvány színeit ,
mint hithű imádság a tiszta hangokat..

Őrizlek, mint álmos bükkfa berkek
a tovatűnő nyár ízét, illatát,
mint némaságba burkolt éjfekete égbolt,
szelíden fénylő hajnal csillagát.

Itt vagy velem minden mozdulatban,
minden percben mi múl’ a nap alatt,
kávé illatában,  nyáresti csendben,
ha tincseimbe bújnak a napsugarak..

Téged idéznek nyíló vadvirágok,
a mező illata ha jő az alkonyat,
az egymáshoz bújó füsti fecske pár,
mely fészket épített az ereszünk alatt.

Rólad szól minden mit látok, hallok, érzek,
rólad szól a dal a vers a gondolat,
mi tiéd volt most már enyém,
én álmodom újra minden álmodat.

Ha szívem dobbanás csend ölébe hull
s átölel majd az ég-kék végtelen,
én leszek lelkedben az időtlen emlék,
a csendesült szó s az örök szerelem.