Őszi falevél-dal

Beküldte Judit - 2012, szeptember 10 - 11:57

 

Őszi falevél-dal

Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
 
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.

A természet ölében 
elringok, míg jő az új tavasz, 
s szerelmes ébredésem 
fám gyökerében nyarat fakaszt.

(2009)

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2012, szeptember 10 - 12:34

 Többször eldaloltam magamban!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2012, szeptember 10 - 14:18

Szép versedben az őszi melankólia bizakodásba megy át.

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, szeptember 10 - 15:18

Reményt keltő, lírai sorok.Nagyon szép!

Judit képe

Judit

2012, szeptember 10 - 17:09

Köszönöm kedves soraitokat. 

Így utólag nézve azért szúrják a szemem a ragrímek...


Toma

2012, szeptember 11 - 12:09

Nagyon szép, kissé melankólikus hangulata van, de hát ilyen az ősz maga. Szép és melankólikus.


Judit képe

Judit

2012, szeptember 12 - 07:57

Az ősz számomra a legszebb évszak, és éppen a melankóliája és mesés színei miatt. 

Köszönöm figyelmedet.