Őszutói alkonyatban
Beküldte lnpeters - 2016, november 29 - 22:39
Őszutói alkonyatban
Ezer fáradt pillanat van.
Lombjuk vesztett tölgyek felett
Szunyókálnak a fellegek.
Alkonyatra bánat tapad,
Az év lassacskán elapad.
Őszutói alkonyatban
Nosztalgia zárja pattan.
Mint félszeg régi vendégek,
Melegednek az emlékek.
Ködbe vesző távol hegyek
Titkos folyamot rejtenek.
Köd-hegyekben álom-erdő,
Ott örvénylik a Jövendő.
Fantom-vizek habja csobban
Őszutói alkonyatban...
Hozzászólások
hubart
2016, november 30 - 16:43
Permalink
Szép, talányos, bizakodó!
Szép, talányos, bizakodó!
Bieber Mária
2016, november 30 - 17:49
Permalink
Tetszik a vers lassú, tűnődő,
Tetszik a vers lassú, tűnődő, emlékekkel babráló hangulata. Szívesen időztem itt.
Bieber Mária
(Hespera)
Haász Irén
2016, november 30 - 18:52
Permalink
Igazi lírai őszutó!
Igazi lírai őszutó!