Őszvégi sóhaj

Kibuggyan a bogyók vére,
varjú vág eret,
domboldali öreg fákról
hull a bronzveret.

Szél zilálja szét a kedvem,
száll az éteren,
úszik, akár az ökörnyál
kilométeren.

Köd előttem, köd utánam,
a bú felkavar,
csak őgyelgek, s lábam alatt
sír a holt avar.

Nem szeretem ezt a sáros,
nyirkos hideget,
bár december patyolat-szűz
hóval hiteget.

Nálam most az ezüsfehér
sikert nem arat,
arany napról álmodozom,
s várom a nyarat.

2014. nov. 17.