Ott leszek! (Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? c.versére)
Léted, ha egyszer elmerül,
ki szeret engem ily „emberül”?
Ki dalol rólam majd szépeket,
kékebbé festve a kék eget?
Ki ölel, mondd, ha fáj nagyon,
s ha elmondom majd a bánatom,
ki lesz a tükröm - s ha rám tekint -
ki oszt meg vélem, féltve kínt?
S ki vinne vissza, mondd oda,
hol szenvedtünk? - ki az, az ostoba?
- mert nem tudja, mit ért, a szenvedés,
hol szerelmünk csírált, mint friss vetés!
Tépázott sorsunk rőzse volt,
mi parázsló-lángban összeforrt,
nemcsak egy száraz szalmaszál,
mi ellobbant, s pernye, mára már.
Senki sem tudhatja, csak mi azt,
miért is kaptunk ily nagy vigaszt;
hogy vállgödröd puhája lett helyem,
otthonra lelve, e szent helyen.
Léted, ha egyszer elmerül,
szerethetsz örökre, legbelül;
…s ha kialszik világló életed,
lelkedben, szikrázó fény leszek.
Átírt változat
Léted, ha egyszer elmerül,
ki szeret engem "emberül"?
Ki dalol rólam szépeket,
kékebbé festve kék eget?
Ki ölel, mondd, ha fáj nagyon,
s meghallgatva a bánatom,
ki lesz tükröm, ha rám tekint,
ki oszt meg vélem, féltve kínt?
Ki vinne vissza, mondd oda,
hol édes volt a mostoha,
nem számított a szenvedés,
vágyunk munkált, mint friss vetés!
Tépázott sorsunk rőzse volt,
mi izzó lángban összeforrt,
nemcsak egy száraz szalmaszál,
ellobbant pernye mára már.
Senki sem tudja, csak mi azt,
miért kaptunk ily nagy vigaszt;
vállgödröd ágya lett helyem,
álomra ott hajtom fejem.
Léted, ha egyszer elmerül,
itt maradsz bennem legbelül.
Kihunyt parázs lesz életed,
s emléked fénye én leszek.
Javított változat (2)
(Joe tanácsait alapul véve)
„Léted, ha egyszer elmerül”,
ki szeret engem "emberül"?
Ki dalol rólam szépeket,
kékebbé festve kék eget?
Ki ölel, mondd, ha fáj nagyon,
s meghallgatva bánatom,
ki lesz tükröm, ha rám tekint,
ki oszt meg vélem féltve kínt?
Ki vinne vissza, mondd oda,
hol édes volt a mostoha,
nem számított a szenvedés,
vágyunk munkált, mint friss vetés!
Tépázott sorsunk rőzse volt,
ami a lángban összeforrt,
nem csak száraz szalmaszál,
ellobbant, pernye mára már.
Senki sem tudja, csak mi azt,
miért kaptunk ily nagy vigaszt;
vállgödröd ágya lett helyem,
álomra ott hajtom fejem.
„Léted, ha egyszer elmerül”,
itt maradsz bennem legbelül.
Kihunyt parázs lesz életed,
s emléked fénye én leszek.
Hozzászólások
hzsike
2013, február 13 - 11:45
Permalink
Kedves Fabijole! Örülök, hogy
Kedves Fabijole!
Örülök, hogy tetszett a versem. Köszönöm szépen a látogatást.
Zajácz Edina
2013, február 12 - 21:15
Permalink
Jaj,de nagyon szép
Jaj,de nagyon szép lett:).
Szeretettel gratulálok hozzá!:)
hzsike
2013, február 13 - 11:47
Permalink
Kedves Edina! Neked is
Kedves Edina!
Neked is köszönöm szépen a kedves szavakat. Örülök, hogy elolvastad.
Mysty Kata
2013, február 12 - 21:21
Permalink
Szívbemarkoló ! Érzelmeim
Szívbemarkoló ! Érzelmeim csúcsa...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, február 13 - 11:50
Permalink
Kedves Kata! Nagyon köszönöm
Kedves Kata! Nagyon köszönöm az olvasást, örülök, ha így érzed.
Szeretettel:Zsike
hubart
2013, február 13 - 12:01
Permalink
Nagyon jól megírt evokáció,
Nagyon jól megírt evokáció, kedves Zsike. A ritmus néhány helyen döccen, de a rímek nagyon szépek.
hzsike
2013, február 14 - 18:57
Permalink
Kedves Feri! Örülök, hogy
Kedves Feri!
Örülök, hogy tetszik a vers.
Egy kicsit már "helyreráztam" a ritmust, nyolcas szótagszámú lett végig, de még dolgozom rajta.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Toma
2013, február 13 - 13:08
Permalink
Ez tényleg nagyon szép, és
Ez tényleg nagyon szép, és méltó az eredetihez. Pár helyen kéne csiszolni rajta, de jó vers lett. Méltó.
M. Karácsonyi Bea
2013, február 13 - 13:30
Permalink
Szépen írtad kedves
Szépen írtad kedves Erzsike.Az érdeklődést viszont a harmadik versszak után elvesztettem, önmagadat ismételed. Számomra maximum három versszak mondanivaló van benne.
M. Karácsonyi Bea
2013, február 13 - 13:47
Permalink
Illetve elvész bene a
Illetve elvész bene a lényeg.Valami eredetit is vártam volna a verstől, akkor is ha evokáció, a csupa közhelyes szavak heylett.Egy vers nem elég ha zenél, egyszerűen nincs egyénisége, sablonos és halott.
Kék eget, pernye, bánatom, fájdalom, világa, örökre, legbelül, fény, szenvedés, kín bánat.És folytathatnám...
hzsike
2013, február 14 - 19:04
Permalink
Kedves Sea! Neked is köszönöm
Kedves Sea!
Neked is köszönöm a látogatást, a véleményedet. Én megírtam, és megmutattam Nektek. Ez, most így sikerült.
Szeretettel:Zsike
seni
2013, február 13 - 23:47
Permalink
Nagyon szép lett! Nekem
Nagyon szép lett! Nekem tetszik.
hzsike
2013, február 14 - 19:06
Permalink
Kedves Enikő! Örülök, hogy
Kedves Enikő!
Örülök, hogy Neked, tetszett a vers. Szeretettel láttalak itt nálam.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2013, február 14 - 09:02
Permalink
Sajnos, nekem nem tetszik a
Sajnos, nekem nem tetszik a műfaj.
Merész, nagyon merész vállalkozások ezek. Kevés olyan születik, ami igazán méltó az eredeti műhöz.
Üdvözlettel:
Ágota
hzsike
2013, február 14 - 19:09
Permalink
Tudom, kedves Ágota. Ez most
Tudom, kedves Ágota. Ez most így, sikerült.(vagy így, nem sikerült)
Köszönöm szépen, hogy Te is elolvastad.
Szeretettel fogadtalak itt is.
Haász Irén
2013, február 14 - 16:23
Permalink
Gondolkodom, gondolkodom, és
Gondolkodom, gondolkodom, és arra jutok végül, hogy mégsem evokáció ez a vers, hanem inkább átirat. Talán a vélemények is ezért oszlanak meg ennyire. Átiratnak nagyon szép, dallamos, kifejezi ugyanazt, amit NL. verse, de saját szavaiddal, jelzéseiddel, hasonlataiddal, és ezért szépséges, de nem evokáció. Az evokáció saját gondolat kell legyen, de alapgondolata a fomával karöltve mégis NL. versét kell eszünkbe juttassa, akkor is, ha nem jelzed. És itt vannak kis döccenők: a forma más, a nagyon egyéni megközelítések eltűntek, jelzős szerkezeteid Rád vallanak, bármilyen szép is a versed.
Talán ezért eltérőek a vélemények...
hzsike
2013, február 14 - 19:15
Permalink
Így, most már többször is
Így, most már többször is átgondolva, lehet, hogy igazad van kedves Irénke. Inkább, átiratszerű, hiszen nagyon is én vagyok benne az érzelmeimmel, és nem igen idézi meg - talán csak néhány ismétlődő szavával - az eredeti vers, igazi hangulatát. Mindig tanul az ember.
Köszönöm szépen kedves, segítő szavaidat.
Örülök, hogy eljöttél.
hzsike
2013, február 14 - 18:59
Permalink
Kedves Toma! Neked is
Kedves Toma!
Neked is köszönöm szépen az olvasást, a kedves szavakat. Már "csiszolás" alatt van a vers.
Szeretettel:Zsike
hubart
2013, február 19 - 08:42
Permalink
Egészen jó lett. Gratulálok!
Egészen jó lett. Gratulálok! :)
hzsike
2013, február 19 - 10:49
Permalink
Kedves Feri! Örülök, hogy
Kedves Feri! Örülök, hogy visszatértél a versemhez, és örülök a véleményednek is. Köszönöm szépen.
hzsike
2013, február 19 - 10:54
Permalink
Kedves Joe! Nagyon szépen
Kedves Joe! Nagyon szépen köszönöm Neked, az értő olvasást, és a segítőkész tanácsaidat.
A leírtak ismeretében leülök, és újragondolom az egészet. Az tanácsok jók, úgy érzem érdemes hozzáigazítanom a verset. Hálás köszönetem, a munkádért. Szeretettel:Zsike