Pedig

 
Karomba süppedt álmodások
sírását őrzöm, ringatom,
a szél csilingelése átfog,
az ég lehajló irgalom.
 
Sóhajok mosta távolokban
dereng talán az új világ,
akár a szívbe zárt hologram,
pedig: valóra vált imák.
 
Időnkön mintha fény forogna,
opálos burkát fejtve szét,
amíg az Isten óv, s mosolyra
tanítja bűnös emberét.
 
 

Hozzászólások

De szépre írtad ezt a versed, szívszorítóan szépre.

hubart képe

Micsoda képek, megszemélyesítések! A zóróakkord pedig telitalálat! Szeretettel gratulálok! 

Csilla képe

:) Kedves Imre és Feri, köszönöm szépen.

 

lnpeters képe

Gyönyörű. Különösen az első strófas vége. Az valami borzongatóan szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm szépen, Laci!

 

Vaskó Ági képe

"amíg az Isten óv, s mosolyra

tanítja bűnös emberét."
Jambusok ringatta, reménysugár!

Vaskó Ági

Csilla képe

:) Örülök, hogy megtaláltad a reménysugarat benne! Köszönöm, hogy elolvastad és megjegyzést fűztél hozzá.

 

 

hzsike képe

Gyönyörű a versed, Csillám. Szeretettel gratulálok! :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, Zsikém! :)