Piknik az Élet-fa alatt
Beküldte lnpeters - 2014, november 30 - 00:18
Piknik az Élet-fa alatt;
Örömre ok mindig akad.
Isten bennünk emberré lett;
Közös jelenlét az Élet.
Árad a teremtő Erő:
Múlt és Jelen együtt - Jövő.
Piknik az Élet-fa alatt,
Nem nyavalyog, ami halad.
Sose csügged - zöldell a rét;
Önmagát élteti a Lét.
Őszi tájra holdfény vetül;
Isten soha nincs egyedül.
Piknik az Élet-fa alatt,
Rossz szóból csak halál fakad.
A posztmodern csak izolál,
Nem keres - és nem is talál.
Céllal él, aki Létet ért;
Másokért és önmagunkért.
Piknik az Élet-fa alatt;
Isten, Élet – mindig marad.
Hit nélkül végzetté darál
A nyakkendős profán halál.
Az Igazság el nem szalad;
Piknik az Élet-fa alatt.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2014, november 30 - 10:12
Permalink
Kedves Laci! Komoly
Kedves Laci!
Komoly gondolatok ezek, remek versbe szedve.
Erzsike
lnpeters
2014, november 30 - 11:06
Permalink
Köszönöm, Erzsike!
Köszönöm, Erzsike!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2014, november 30 - 16:43
Permalink
Mint ahogy már Tőled
Mint ahogy már Tőled megszoktuk! :)