Pokoljárat

A csodákra ugyan miért várnék,
ami késett, végleg ellebeg.
Képzeletem kapui bezártak,
döngetni időpocsékolás.

Lávamezők várnak, s tűz-csendélet
heve nyaldossa korhadt szívem.
Elmaradt vallomások égetik
ki, csenevész, botor lelkemet.

Anyám utolsó álmát nem látom
úgyse, s hiába kutatok bárhol.
Én balga észre vehetném már,
talpam alól elfogyott a föld!