Rímek ringatnak

H.Gábor Erzsébet

Rímek ringatnak

Rímek ringatnak este el,

álmomban mindig dal vagyok,

szállok magasra, messze fel,

hiszem, hogy vársz, ma ott leszel,

koldus szívemre hallgatok.

Kínok tüzében érkezem,

kereslek - és oly szent e hit -,

mint ahogy annyi éjjelen,

hozzád űzött az érzelem,

eljutok tán a lelkedig.

Dalolok úgy, mint senki más,

tűrtem némán már oly sokat -

érted kiáltok lelki társ,

mézet lehel rám égi hárs,

könnyek fojtják a torkomat.

S meglátlak, ott vagy! - vársz talán,

kottáim égve játszanak,

te vagy a hang a vágy falán,

nem hat a párkák átka rám;

dallamom láza átszalad,

körbefon, csókol, esdekel,

szomjam issza az illatod;

s míg lelkem véled egybekel

- rímek ringatnak minket el -,

Isten meggyújt egy csillagot.